Henry Ford 1908-ban bevezette az ötdolláros napibért. (Szeretnék én ma 1908-as öt dollárt keresni naponta.) Ennek következtében a munkás felesége lett a munkafegyelem legfőbb őre. Ford ügyesen teleportálta a tőke-munka konfliktust a családba. Létrejött egy új konfliktusfelület férfi és nő között. (A genetikai és archetipikus előzmények most nem tartoznak ide.)

Válságban a parasztvakítás is fokozódik. A magyar parlament ismét a férfi és nő közötti konfliktusokkal foglalkozik. Számukra maga a kéjmámor bekukucskálni a hálószobába.

Gyurbánék kreáltak egy távoltartási törvényt. Már akkor tudtuk, nem fog működni. „Képviselőék” éppen unatkoztak, gyorsan csináltak valami marhaságot. Most továbbfejlesztik. Bevallottan azért, mert a távoltartás nem működik. (Nem ez az egyetlen ilyen törvényük.)

A család – amíg van – képes védelmet nyújtani a tőke túlhatalmával szemben. Minél nagyobb család, annál inkább. Egy tíztagú család egy-két munkanélkülit elvisel. (Miért is utálja sok magyar a cigányokat?)

A család tőkeellenes, semmi keresnivalója a kapitalizmusban. Egyetlen funkciója – a szaporodás – miatt kicsit még megtűrték. Mióta a tőke egyik célja az emberiség létszámának csökkentése, családra semmi szükség. Lassan ki kell vezetni a főkönyvből.

Az ideális rabszolga szingli. Sokkal fogyasztékonyabb és termelékenyebb, mint a család tagja. Termelékenyebb, mert kizsigerelésének csak biológiai korlátja van, szociális korlátja nincs. (Nem kell menni a gyerekért az oviba.) Fogyasztékonyabb, mert az egy főre eső fogyasztása nagyobb, mint a család tagjának. (egy lakás- egy tévé-, egy mosógép-, egy hűtő/fő, stb.)

Sokkal kiszolgáltatottabb, rugalmasabb. Bárhol, bármikor bevethető. Egy janicsár.

Egy kis hibája van – mint a Római Birodalom rabszolgáinak – nem szaporodik.

Mindebből következik, mit szimulálnak és mi a valóság.

Egyik oldalon családtámogatást, abortusztilalmat szimulálnak. A másik oldalon jön a valóság: a család szétverése, a bölcsődei térítési díj, a családi pótlék megvonás stb.

Családban élni kockázatos. Mondj egyetlen tételt, ami ezt ellensúlyozza! Mit kapsz a másiktól, amit a piacon nem? A másiknak ugyanaz hiányzik, ami neked, tehát neki sincs. És ugyanabból van feleslege, amiből neked. Gondolj bele, hogy a másik rontja vagy javítja a túlélési esélyeidet?!

Persze, dugni jó. Ha közben ott áll egy zsernyák, már nem annyira.

A lelki terror törvénybe foglalását a nőszervezetek elutasítják, arra hivatkozva, hogy a szabályt a férfiak fogják kihasználni a nők ellen:

„- Amikor a bántalmazó férfi nekitámad a nőnek, a nő védekezik. Az eközben keletkezett sérülésekkel a bántalmazó rögtön rohan az orvoshoz látleletért. Sok esetben előfordul az is, hogy felhergelik, provokálják a nőket, amíg önmagukból kikelve üvölteni nem kezdenek, és ezt gyorsan felveszik diktafonra, bizonyítva saját lelki bántalmazásukat.”

Magyarul: Van az a drabális baromállat, a férfi, aki minden eszközt felhasznál, hogy a szegény, elnyomott nőt terrorizálja és kihasználja. Bár a hetvenöt éves Juliska néni néha agyoncsapja kisbaltával Pista bácsit, az nem érdekes, Pista bá’ provokálta ki. Fordított eset nincs. Ha Juliska provokál és Pista felpofozza, az családon belüli terror.

Szimulálják, hogy jó lenne, ha szaporodnánk. A valóság az, hogy mész a börtönbe, ha csúnyán nézel az asszonyra, mert őnagyságának éppen fáj a feje.

Megoldás? Guminő!

Volt négy feleségem. Soha egyikhez sem nyúltam egy ujjal sem (Nem tehetek róla, így neveltek), kivéve a másodikat. Őt vertem, mint a lovat. Eleinte havonta, aztán hetente, aztán hetente kétszer. Csak verve érezte jól magát, mert az apja – meg az összes partnere – is verte. Ha éppen nem voltam hajlandó, akkor nekem jött és addig ütött, míg vissza nem kapta. Akkor elélvezett és bocsánatot kért. És megesküdött, hogy ilyen többet nem fog előfordulni.

Aztán otthagytam, mert nem bírtam elviselni – magamat.

Volt már, hogy a bolondot bűnözőként kezelték. A XVII. században.