Előttem egy, a fülében zaj kibocsátására alkalmas dugót viselő krapek flegmán rágózik, előtte pedig egy kellemesen kávébarna színű fiatalember próbál angolul és kicsit magyarul zöld ágra vergődni a pénztárossal, aki láthatóan még véletlenül sem hajlandó venni a fáradtságot, és hívni valakit (ha már ő nem gagyog “külföldiül”), hogy segítsen neki a jegyeladásban.

Végül a kávébarna srác segítségért kiált. Előrébb lépek. Mi bajom lehet? Kérdezem, miben segíthetek, valami gond van?

- Igen -, mondja a fiatalember – Nem is kicsi. Kifizettem a menetjegy árát Budapestről Debrecenbe, húsz forint híján kétezer, mert diák vagyok az egyetemen. A menetjegyet nem kaptam meg, hanem egy 380 forintos helyjegyet adott a hölgy helyette, és a pénzt nem adta vissza.

Hm, húzom össze az ajkam, miután a szemöldököm már összeért.

A pénztáros nő éppen az ellenkezőjét állítja. Ő odaadta már a jegyet, s azután adta a másikat, az IC-re, a helyre szólót.

A fiú váltig állítja, hogy csak helyjegyet adott a pénztáros, és tényleg csak az van nála.

Kérdezem a 6-os pénztár ablaka mögött ülő hölgyet, hogy lenne kedves megmutatni a jegy másodpéldányát akár indigón (mint régen) vagy a számítógépes rendszerben, hiszen kell lennie másodpéldánynak. Biztos. Amire azt válaszolja, hogy nincs a géphez hozzáférése.

Mondom a hölgynek, hogy akkor panaszkönyvet kérek.

Az sincs neki, viszont a háta mögül előkerül egy agresszív nagyon szőke, aki közli: – Pénztártól való távozás után nincs reklamáció.

Mire én: – Úgy látom, még nem távoztunk a pénztár elől. De ha panaszkönyv sincs, akkor esetleg bemennék az ügyeletre.

Menjek csak. Vonja meg a vállát a kettő, aztán még egy “lédi”. Egyre gyanúsabb, hogy összejátszanak.

A kávébarna színű, egyébként perzsa, jelenleg iráni nagyon köszöni a segítségem, de szaladna a vonathoz az egyetemista társaival, elővesz a zsebéből további kétezer forintot, odaadja a nőnek, és nem kevés iróniával megjegyzi: “Ez Magyarország”.

Igen, ez a morálisan velejéig rohadt, igen, ez ma Magyarország. Köszönjük neked is, hogy hozzásegíted hazánkat megérdemelt jó híréhez, MÁV.

Thurzai Zsöni