Igazából nem tudom eldönteni, mennyire jó, hogy Magyarország a fesztiválok országává kezd válni. Szinte mindenből tudunk valami olyan rendezvényt kerekíteni, amely reményeink szerint tömegeket vonz. Legyen szó kocsonyáról, kolbászról, halászléről, pálinkáról… szóval mindenről, ami szem szájnak és persze zsebünknek ingere. Vannak még néprajzi fesztiválok, művészeti rendezvények és olyanok, amelyek egyik kategóriába sem sorolhatóak. Van kolbász, sör és kirakodó vásár. A színvonal sem azonos, egyben azonban – megfigyeléseim alapján – szinte minden fesztivál megegyezik: drága. Sok pénzbe kerül. Ha elutazunk a családdal, mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Nem részletezem, egy négytagú családnak ma már sétálgatni sem olcsó mulatság. Ezen fesztiválok alapgondolata minden esetben megegyezik. Hagyományt akarnak teremteni és megismertetni a távolabbi világgal a helyi sajátosságokat, nevezetességeket. Nagy színpadokkal és haknizó celebekkel. Tisztára mint a tv, távirányító nélkül.

Ebben már kevésbé hiszek. A kocsonya, vagy pálinka fesztiválra menve, nem tudom, hányan jutnak el a vásári forgatagból a múzeumokba, más kulturális helyekre, helyi galériákba, vagy csak az egyik mellékutcába, ahol már csak a beszűrődő zaj és por kavarog. Ahol már csak a helyi öregekkel találkozhatunk, akik nem szeretik a tömeget. Felvetődik a kérdés, fesztivál-e a falunap? Szerintem kár, ha azzá válik.

Szerencsére mi magyarok azért arra is tudunk ügyelni, legalábbis egyre több helyen, hogy a helyi közösségeket is életben tartsuk. Azoknak is adjunk egy kis „fesztivált”, akik már nem mennének el egy ilyen helyre, mert különböző okokból szinte sehova sem járnak.

Van két falu, az ország két távoli pontján, ahol elég gyakran megfordulok. Az egyik kedvesebb, mert gyerekkoromban sok időt töltöttem ott, a másik meg olyan, amiről gyakran álmodtam, dombok között kis utcák, közeli erdő, patak, templom a dombon. A két településen járva ütött szeget fejemben az a gondolat, mennyire más a hangulat. Borsodban, ahol nagyszüleim laktak, szinte mindig kihaltak az utcák. Ha szerencsém van és találkozom valakivel, úgy megy el mellettem, mintha a Nagykörúton találkoztam volna bárkivel. Rám sem pillant, azaz nemcsak rám, egymásra sem. Már nincs kocsma, szolgáltató ház van. Kultúrház meg nincs, bezárták. Délutánonként nem ülnek öregek a házak előtti padon (pad sincsen) és már senki nem jön a vonatról sem, mindenki kocsival közlekedik. Kihalt minden, pedig adottak a lehetőségek, műemlék monostor, folyó és rét, közel a Zemplén dombos tája.

Ennek ellentétje egy jóval kisebb, a Balaton-felvidék talán legkisebb települése, Vászoly. Vannak sétálgató emberek az utcán, akik köszönnek egymásnak és beszélgetnek. Bár autó hozza a kenyeret és a kiflit, de ez is jó, mert a furgon mögött és mellett, vagy útközben lehet beszélgetni.

Van kocsma, van galéria és van falunap. Kicsi és otthonos utcák, patakkal, virágokkal és minő meglepetés, szemetesekkel. A galériában festmények és magyar királyok szobrai, csak úgy a magunk örömére. Vannak a háttérben emberek, akik a közösséget helyezik az első helyre. Falunapok sok helyen vannak, de ez más, csendes és otthonos rendezvény, az egész falu és a rokonság egy asztalhoz ülnek. Beszélgetnek. Nincsenek beszédek, promóció, marketing. Mint egy lakodalomban, a gyerekek rohangálnak, és senki nem szól rájuk, ha kiborul a jaffa, senki nem sikít, ha elfogy a borod, a szomszéd asztal szívesen ad egy pohárral. Nincs színpad, nincsenek politikusok, vagy ha vannak, pont úgy eszik a főzőverseny pörköltjeinek valamelyik változatát, mint bárki más, lehet, még le is eszik az ingüket, úgy, mint én. Öregek és fiatalok együtt. A helyiek ingyen, a „gyüttmentek” némi térítésért. Semmi light vagy update. Vaddisznó, szarvas, sertés kecske, csirke… pörköltek. Igazi tócsi, házi-lángos, a nagyvilágot maximum a kaukázusi saslik és a pasta képviseli. Pizza nincs. Van viszont nokedli, nem tudni melyik lelkes lakos szánt időt, száz adag igazi és nem tojástól mentes szaggatására. A motiváló tényező, egy oklevél, a nyerteseknek egy üveg bor és taps. Az sem baj, ha valaki fagyis dobozt hoz, mert itt inkább csak inna pár pohárral, enni meg majd otthon. Szedj magadnak, amennyi jól esik.  Van minden, aminek egy faluban lennie kell, csak úgy csendben.

Mert ez nem fesztivál, csak egy nap, magunknak, ami jól esik. Jól esik, hogy vannak még ilyen helyek, ilyen emberek. Ebből legyen hagyomány.