Két zseni egy letűnt korból

Nekem az utolsó ilyen élményem az 1978-as, rosszemlékű argentin-magyar meccs volt, amelyet egy Garrido nevű portugál bíró a helyi diktatúra kívánalmainak megfelelően vezetett és ki is kaptunk, 1-0-ás vezetés után 2-1-re. Emlékszem, hogy a rádiós szpíker mélabús hangon így búcsúzott az éjfél után véget ért meccsről: „Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kívánok”.

A rádióriportert Szepesi Györgynek hívták. Őérte halkították le a tv-ket, sőt, még olyant is tapasztaltam, hogy a Népstadionban, kettős rangadón a tribünön többeknek a kezében volt a zsebrádió.

Pedig azokban az időkben már egy Vitray Tamás, egy Szőnyi János, egy, még ereje teljében lévő Vitár Róbert közvetített a tv-ben, majd hozzájuk csatlakozott Knézy Jenő, az idősebbik, akit mostanában, mindenki bakija és tévedései mellett való konok kitartása mellett egyre inkább visszasírunk.

Lehet, hogy érintettségem miatt is, de az olasz-angol meccsnél éreztem végleg úgy, hogy most kellene a tévét halkítani, hogy végre elnémuljon számunkra a mostanság mindenhez értő „királyi tv arc”, aki ráadásul hozzá nem értését kényszeres szódiarrhéval próbálja palástolni. Pedig valamikor szimpatikus volt, az ő karrierje is a jelenleg országló médiahatóság „sikertörténete”. És társai sem jobbak, Jenő fiával az élen. A külső, a hanghasonlóság nem minden.

Tehát halkítsunk? Minek? Gyuri bácsit már nem állíthatjuk a mikrofon mögé. És sajnos nemigen foghatók nálunk normál tévés csomagban olyan külföldi csatornák, amelyek egyenesben adnák a meccseket. Engem speciel beetettek a RAI Unóval szerződéskötéskor, aztán 3 hónap múlva nyomtalanul eltűnt – egy sokkal drágább csomagba..

Így aztán mi marad? Egy jó kompánia, sörrel, rágcsával, meggyel, ahogy tetszik, akiknek beszólásai a legunalmasabb meccset is élvezetessé teszik (nálunk ezt gyermekeim és néha haverjaik szokzák jelenteni) vagy egy hűséges társ, mint az én Kedvesem, aki, biológiai óráját legyűrve képes fennmaradni a hosszabbításos meccseken is, hogy megoszthassam vele izgalmamat, örömömet. Mi több, az olasz-angolon már szinte jobban szurkolt Buffonéknak, mint én…

És innentől kezdve mondhat, ami akar a fizetett szpíker, juszt sem rontja el a szórakozásunkat!