Jó érzéssel veheti kézbe az olvasó az Úton azon verzióját, ami az eddigiekhez képest a legközelebb áll ahhoz, amit a szerző elképzelt. Igényes kiadás, egyszerű, mégis jó küllemű borítóval, bár paperback-ben, de abból is a jobb fajtából. A szöveg elrendezése hűen őrzi a tekercs hangulatát, és nem mellékesen jól olvasható elrendezésben teszi mindezt.

Az Útont sokan olvastuk már, és mindenünknek lehetnek olyan ismerősei, akikre nagy hatást gyakorolt. Ha lenne konkrét adat afelől, hányan kezdtek el stoppolni a könyv hatására, biztos, hogy mind megdöbbennénk. Ez a kiadás elsősorban azoknak szól, akik elindultak az Úton, vagy legalább megfontolták azt, tehát Kerouac „hívőinek”.

Egyfajta szerkesztetlenséget sugároz a könyv, de nem véletlenül. Kerouac szerette volna megőrizni így, hisz írását ő és nemzedéke szentnek gondolták. A korábbi szerkesztés azonban mégis jót tett a műnek. Egy csaknem ötszáz oldalas könyvnél az ember pontosabb rendszert kívánhat, sokszor érezhetjük úgy, fölösleges és unalmas részekkel találkozunk. A könyv régi verziója is nehéz olvasmány lehetett sokaknak kicsapongósága miatt, sokan érezték úgy, magát az olvasást nem élvezték, mégis Kerouac zsenialitása megnyilvánult abban, hogy később szinte saját élményként számolhattak be a könyvről, hisz a szerző művészete úgy teljesedik ki, hogy olyan érzéseket tud nekünk átadni, amiket szavakban szinte lehetetlen megfogalmazni. 

Jack Kerouac fontos és jó író. Mi mind, akik szeretjük és tiszteljük a művészetét, páratlan élményben részesülhetünk azáltal, hogy elolvashatjuk azt az eredeti Útont, amit ő látott, a legkisebb változtatásokkal, arról nem is beszélve, hogy M. Nagy Miklós kitűnő fordítása pazarul ötvözi a mai és az akkori nyelvezetet úgy, hogy még hiteles legyen, de ma is élvezhető.

Mindenkinek el kell olvasnia, aki akár csak képzeletben is, de járt már az Úton.

Jack Kerouac – Úton
Európa könyvkiadó, Budapest – 2011
3500 ft