„Szép öcsém, be nagy kár,

Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”

Kaptunk egy akkora nemzeti alaptantervet, hogy a fal adja a másikat. Benne néhány, a rasszizmussal rövidebb-hosszabb ideig kacérkodó alak. Van benne komcsi is? Ne ez legyen a szempont. Van a magyar- és világirodalomban sok jó író és költő. Azok legyenek benne, ne huszadrangú senkik!

A gróf urat végképp hagyjuk! Grafomán fűzfapoéta. (Közhelygyűjteménye itt.) Amikor megláttam a Tacskó polcain tíz méter könyvét, rögtön tudtam, miről van szó. Vettem a fáradtságot, (bátorságot?) beleolvastam. Aki még életében nem olvasott semmit, annak persze ő is jó. A zordon Kárpátok olcsó, mint a gazdaságos kutyaszar. (Mit nekem te hülye Csehov, zsidó Ady. Ugyan már, Asimov, ki volt az? Valami komcsi? Mi az, hogy Apollinaire? (e: apollinaire) Na, ne basszá mán fő!)

Mielőtt még valaki szigeti veszedelmet kezdene játszani, (vö.: kirohanás) szögezzük le: annyira ők nem nácik. Szó nincs róla, hogy Eichmann, Goebbels, Mengele súlycsoportjában lennének. Nem. Ők csak egy kicsit… gondolkodtak azon, mi lenne ha… Aztán esetleg abbahagyták, megunták, kihaltak.

Na de mit keresnek ők a tantervben?

Őket a már megjelent, pár év múlva tömegesen előállítandó félanalfabéta munkanélküli lelki-szellemi táplálékának szánták. A politika hű segítőtársa az etetésben a média, pontosabban az ott zajló tabloidizáció. (Ez a bulvárosodás „tudományos” neve. Lásd itt. Például a Maunika só – tudományosan – az alsó társadalmi osztályok érzelmi szükségleteit és részvételi igényét elégíti ki populáris formában. (Schudson)

A közoktatás tabloidizációja során a kispolgár legaljasabb indulatait szolgálják ki az antiszemitizmus tananyagba emelésével.

Az európai uralkodó osztályok régi hatalomtechnikai trükkje az antiszemitizmus gerjesztése, és kihasználása (Lásd itt).  Ennek egyik alapvonása, hogy a legaljasabb indulatokra épít. Ha szar a helyzet, rámutatnak egy kisebbségre és azt mondják: ők az okai a szenvedéseidnek. Ebből csináltak a nácik nagyipari emberirtást, néhány magyar meg cigánygyilkosságokat.

Hitler fasizmusa sikeres volt, mert a trianoni béke következtében a német kispolgár a nyomor rémével szembesült. Pangó gazdaság, szűkülő piac, elszegényedés. A töketlenkedő weimari köztársaság megágyazott a kemény kéz utáni vágynak, akárcsak Gyurcsány Orbánnak. Kézenfekvő a „magyarázat”: ott az a mocskos zsidó, mindez miatta van. Mire a weimáriak felébredtek, már nem mondhatták, hogy hú, ezt elkúrtuk, leginkább akkora kuss volt, hogy a szomszédban sétáló legyek lépteit is meg lehetett hallani.

A pangó gazdaság, a nyomor, a műveletlenség itt van. Ali Baba és a negyven tapló nem mondja, hogy a zsidók miatt, de nem tudhatod, mit gondol, hiszen hagyja, hogy mások mondják. Az se biztos, hogy ha mondaná, hinnénk neki. Lehet, hogy éppen az járatná le az eszmét, ha ők hangoztatnák.

Na igen, de a gyerek hinni fog a tanító néninek. Meg azoknak a régi bácsiknak, akik mindezt megírták. Aztán, majd ha 16 órát dolgozó félanalfabéta közmunkás lett belőle, lesz szellemi kapaszkodója. A maga szintjén magyarázhatja meg, miért él úgy, ahogy. Mert a mocskos zsidrákok elvették tőle az iskoláját, a munkahelyét, a földjét, a jövedelmét, a csajokat, mindent. „A hatalom azé a jól szervezett kisebbségé, amelyik a legkönnyebben érthető, a leghízelgőbb mítoszokat nyújtja az embereknek.” (Popper P.)

A keresztény Európa régi receptje: „Szívünk azé, aki fölemeli.” (J.A.) Nem az számít, mit mondasz, az számít, ki mondja és hogyan.

Mi van, ha a szeretett tanító néni azt mondja?:

- Tudjátok gyerekek, a zsidók az okai mindennek.

Miért mondana ilyent?

- Mert ő is nyomorog.

- Mert ott van a tankönyvben.

- Mert a főnöke is ezt mondja.

A kölyök nem először hall majd ilyesmit. Már otthon is hallotta, nem is egyszer. (Talán még hittanon is…) És a kör bezárul. Mert majd eljön azoknak a tanító néniknek a kora, akik már ezt tanulták az iskolában.