A második Orbán-kormány is megszorított. Pedig erről nem volt szó, épphogy ellenezték, elítélték!

Írtam én már valahol, hogy a megszorításokra szükség van. Kellenek, és kész. Ezt mondtam az előző kormányok idején is, és ezt mondom most is. (A Fideszesek többsége csak most mondja ezt!) Habár nem értek egyet a megszorítással, mert a megszorításhoz is a kormány rossz döntéseinek sorozata vezetett, de attól, hogy mi vezetett ehhez a pénzszerző módszerhez, magyar emberként el kell, hogy tekintsünk. Mert mi, magyarok, már csak ilyenek vagyunk, tűrünk. Eltűrjük, hogy elevenen lenyúzzák a bőrünket is. A ruházatunk már ráment a számlákra és a megélhetésre. Ilyen sorrendben. Mert ha nem fizetjük az egyre növekvő számlákat, akkor bizony behajtják rajtunk (újabban, ha befizetjük, akkor megpróbálják mégegyszer beszedni a díjat!). Ha behajtják, márpedig miért ne hajtanák, akkor pedig éhen halunk. Tehát először a számlákat kell befizetni. Aztán a többi pénzünket (ha egyáltalán maradt még) fordíthatjuk a kajára. Ruhára már nem marad pénz, az már ráment ezekre a dolgokra. Ez viszont még nem elég.

Már megadóztatják a számla befizetését is. Megadóztatják a telefonálást is. Megadóztatnak mindent (a korábbiaktól, – egészségtelen ételek megadóztatása meg hasonlók – mi, tűrő, magyar emberként, tekintsünk el). Van, amiért már többszörösen is adózunk. Annyi adó kapaszkodik már belénk, – igen, belénk, mert senkise gondolja azt, hogy a szolgáltatók nem fogják ránk hárítani a terheket, vagy azok egy részét – hogy ruhától megfosztott testünkről elkezdik lefejteni a bőrt. Persze a kormány azt mondja, nem lehet majd ránk hárítani ezeket a terheket. Én, tekintve az elmúlt 2 évet, nem hiszem ezt el. Nem horrort mesélek, így a bőrünk lefejtésének mibenlétét nem részletezném, mindenki láthatja, hogy ebben az országban milyen kínokat élnek meg, hogyan küzdenek a megélhetésért napról napra az emberek. Vagyis csak a szegények. Mert a gazdagok gazdagok maradnak, a középosztály az meg középosztály. A középosztályt Orbán szereti. Márpedig amit Orbán szeret – lásd: foci – az életképes Magyarországon, vagy ha nem, ölünk bele egy csomó pénzt!

Mi ezt mind eltűrjük. Nem is igazán tehetünk mást. 2/3-ad van. Az ellenzék meg szanaszét van. A különböző ellenzéki pártok csak arra használják egymást, hogy legyen kibe beleállítani a vasvillát, ha már a 2/3-os ganédombba nem tudják. Nem tudják, mert nem fognak össze, na de ez már az a bizonyos „ördögi kör”. Márpedig a vasvillát az én nagyapám mindig a ganédombba szúrta bele. Annak ott a helye. Nem tudom miért.

Egy valamit viszont ideje lenne abbahagyni. Ezt is eltűrjük mi, nem arról van szó, hogy nem, de ha lenne a kormányban egy kis hazafias, baráti önérzet, abbahagyná. Ne nézzenek már hülyének minket, kezdve a 2010-ben rájuk szavazó állampolgárokkal!

Elsősorban ők lettek átverve. Méghozzá abban a bizonyos „elmúltnyolcévben”. Amit ugyanis a Fidesz akkor mondott, szorgalmazott, ellenzett, az mind csak populizmus, demagógia. Az mind csak felelőtlen kijelentés, hazug állítás, pusztán azért, hogy rájuk szavazzanak majd az emberek. A többiről meg magasról tesznek. Főleg most, mert a többségükkel bármit megtehetnek. Most mindent éppolyan rosszul, vagy rosszabban tesznek, mint az előző kormányok. Sokszor olyan dolgokat tesznek meg, amit korábban elítéltek. Ezzel pedig hülyére vették a választóikat.

Ez a folyamat nem állt meg. Persze hülyének nézni csak azt lehet, aki hagyja magát! Sokan hagyják, még mindig sokan. Ezért is tartják most szükségesnek, elfogadhatónak a megszorítást olyanok is, akik az előzőeknél utcára vonultak.

Az adókról ennyit. Lehetne erről írni regényt is. Addig is spóroljunkaszóközzelmertlassanaztismegadóztatják!

Azonban vannak itt még olyan dolgok, amikről nem volt szó az „elmúltnyolcévben”, de még a választások során sem. A demokrácia alappilléreinek lerombolása, teszem azt. Erről is sokat lehetne írni. Minden hatalom a Fidesz saját embereinek a kezében van. Ez tény. Mégis sokan vitatkoznak vele. Vitatkoznak. Miért?

Azért, mert a sajtószabadságot is lerombolták. Illetve lerombolják. Még nem sikerült, de folyamatban van. Márpedig ha a sajtószabadság korlátozott, akkor bizony nem minden jut el a valóságnak megfelelően az emberekhez. Többek között tehát ezért hisznek még mindig nekik (Orbánéknak) oly sokan. A sajtószabadság ügyében is hasonlóképpen járnak el, mint az adók ügyében. A „mindent megtehetünk, még ha rosszul csináljuk is” szisztémát követik, csak itt már kicsit jobban átgondolják, milyen törvényt hozzanak.

Az adók esetében ugyanis csak a kormány által a költségvetésen ütött réseket – a fenét réseket, krátereket – akarják feltölteni. Mindezt gyorsan. Így születnek mindenféle, elkapkodott adónemek, amik aztán nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.

Példának okáért itt van ez a telefonadó. Folyamatosan nyilatkoznak róla, és minden nyilatkozattal egyre kevesebb az adóból várt összeg. Ez csak kevesebb lesz. A telefonálás ugyanis mellőzhető, mert manapság már mindenkinek van internet. Ja, hogy nincs? A szegények többségének nincs. A középosztálynak meg a gazdagoknak biztos van. Ők tehát mellőzhetik a telefont. A szegények meg majd adóznak, ha telefonálnak. Megint a szegények. Ha nem bírják, majd nem telefonálnak, ők sem fogják fizetni ezt az adót. Ugye, hogy egyre kevesebb bevétel látszik befolyni ebből?

Viszont ha a sajtót akarják kussoltatni, akkor már átgondoltabban cselekszenek ezek a partizánok. Úgy, bizony!

Ha nem tetszik egy rádióadó, megpályáztatják a frekvenciáját, amely pályázaton persze nem ő fog nyerni és el van intézve. Viszont kemény dió a médiának a szabadsága. Nem adja magát oly könnyen. Perel. Van úgy, hogy meg is nyeri. Akkor meg egy jól irányzott törvénnyel a közszolgálati adóból csinálnak egy kereskedelmit. A kereskedelminek meg évi több tízmilliót kell fizetnie. Ezzel el is van lehetetlenítve.

Tűrtünk már eleget! Van, amiért ki kell állnunk. Minket nem az unió nyom el, nem Európa korlátozza a szabadságunkat, hanem a saját kormányunk. Kizárólag önös érdekeiből. Demokráciánk utolsóként megmaradt bástyája a szólásszabadság, a médiaszabadság. Minden mást megszálltak a Fidesz emberei. Most a demokráciából utolsóként megmarad elemet is megpróbálják felszámolni! Azt, amit mi, hétköznapi emberek uralunk, a véleményünk szabadságát, a szólás szabadságát, a média szabadságát. Azért akarják felszámolni, mert ezt – minden próbálkozásuk ellenére – nem tudják a hatalmukba keríteni. Azért nem, mert ennek mi vagyunk az urai!

Minket csak akkor tudnak legyőzni, ha továbbra is tűrünk, ha hagyjuk, hogy legyőzzenek!

Ne hagyjuk!