május 1.

Norah Jones – Little Broken Hearts

Ravi Shankar bájos lánya sem ügyetlen zenei téren, bár az ő zenéje teljesen mellőzi a szitárt, az énekes-dalszerzők népes táborát gazdagítja inkább. Utolsó teljes értékű lemezét 2009-ben adta ugyan ki, de eddig sem kellett hiányolnunk, 2010-ben megjelentetett egy válogatáslemezt, amelyen összegyűjtötte az eddigi vendégszerepléseit, duettjeit más előadók lemezein, tavaly pedig Danger Mouse Rome-ján is aktívan közreműködött. Most viszont új sorlemez érkezik, méghozzá az ötödik. Norah-nak ugyan egyedi, búgó, kellemes hangja van, és dalszerzőnek sem rossz, de még adós nekünk egy igazán kiemelkedő lemezzel, talán majd most, az esély megvan rá, hisz a lemez producere a zseniális Danger Mouse lesz.

Marylin Manson – Born Villain

Az indusztriál korszak második legnagyobb sztárja, a főleg sokkolásban utazó Manson utóbbi pár lemeze már messze elmaradt az igazán nagy dobásaitól, és szép lassan kezdett már nevetségessé, és főleg érdektelenné válni. Utolsó lemezét igen rosszul fogadta a kritika, meg a közönségének egy része is kezdett lemondani róla végleg, ezt a buktát csaknem három év szünet követte, aztán tavaly egy botrányos videoklippel tért vissza, idén pedig jön az új lemez, amelynek a kritikai fogadtatása eddig biztató, talán sikerül magát összeszednie, és végre újra egy érdekes lemezzel gazdagítja lejátszónkat.

Rufus Wainwright – Out Of The Game

A kilencvenes évek óta aktív excentrikus énekes-dalszerző, Rufus Wainwright már a hetedik stúdióalbumával jelentkezik, a lemez producere pedig a kiváló Mark Ronson, aki a mellett, hogy Amy Winehouset a csúcsra repítette, a tavalyi év legjobb punklemezét is egyengette, de elmondható róla, hogy nem igazán szokott hibázni, mindenből kihozza a legtöbbet. Wainwright pedig zseniális dalszerző, szóval igen nagy az elvárás, főleg, hogy a lemezt beharangozó dal, az Out Of The Game több, mint biztató.  Egyébként a dalhoz készült – igen szórakoztató – klipben Helena Bonham Carter alakítja a főszerepet.

Santigold – Master Of My Make-Believe

Az első, öncímű lemezén még Santogold művésznéven tevékenykedő Santi White azóta módosított egy picit művésznevén, és négy év hallgatás után már Santigoldként jelenteti meg második nagylemezét. Első lemeze egy majdnem hibátlan poplemez volt tele fantasztikus slágerekkel, egyetlen töltelékszám nélkül. Sokat kellett várni a második lemezre, de az eddig hallott dalok alapján – amiket a Coachella fesztiválon játszott – minden bizonnyal megérte, a dalok ugyanis élőben kiválóan működtek, valószínűleg lemezen is fognak. Az irány változatlan, ugyanonnan merít, ahonnan eddig, a kérdés, hogy ezúttal is olyan minőségű lesz-e a végeredmény?

május 8. – 9.

Damon Albarn – Dr. Dee

A Blur és a Gorillaz egykori frontembere és társdalszerzője tavaly egy operához, a Dr. Dee-hez komponált zenét, aztán egyet gondolt (meg valószínűleg a kiadója is támogatta a gondolatot), és most megjelenik lemezen is a munkája, kvázi szólólemezként. Albarn egyébként az idei évben igen aktív lesz, hisz még egy lemeze biztos érkezik Rocket Juice & The Moon címmel, amit Tony Allen afrobeat legendával (Fela Kuti egykori dobosával) és Red Hot Chili Pepper basszerosával, Fleaval csinál (továbbá közreműködik rajta majd Erykah Badu is többek közt). De még egy új Blur lemezről sem kell teljesen lemondani. Tehát aki poplemezt várna tőle, az sem kell sokáig várjon, de előbb eddigi talán legambiciózusabb projektje jön.

Iggy Pop – Aprés

A punk keresztapja, a The Stooges frontembere, az élő legenda, aki a nyáron Magyarországra is ellátogat, Iggy Pop idén új lemezzel érkezik, méghozzá egy feldolgozáslemezzel. Ez azért érdekes egyrészt, mert 2009 óta nem adott ki saját albumot (ha eltekintünk egy koncertlemeztől), másrészt a választott dalok miatt, hisz a feldolgozások többnyire francia sanzonlegendáktól származnak majd, úgy, mint Serge Gainsbourg, vagy Edith Piaf, de lesz rajta Frank Sinatra, The Beatles, de még Yoko Ono feldolgozás is. Ha az eddigi Iggy átdolgozásokat vesszük alapul (Louie Louie, Never Met A Girl Like You Before például), nem hiszem, hogy csalódni fogunk.

május 15.

Beach House – Bloom

A hálószobaprojektként induló Baltimore-i dream pop duó legutóbbi lemezének, a Teen Dreamnek borzasztóan erős volt a kritikai fogadtatása, a Pitchfork szokásos év végi listáján 2010 ötödik legjobb lemezének választotta. Két évvel a hatalmas siker után pedig itt jön a folytatás Bloom címmel. Az eddig két kijött kislemez nem vetít előre gyökeres változást, nagyjából olyan lesz, mint az előző, a kérdés, hogy ugyanolyan minőségben-e? Amennyiben igen, akkor az év egyik legjobb lemezével lehet dolgunk akár.

Best Coast – The Only Place

A 2010-ben feltünő, Bethany Cosentino vezette lo-fi surfpop zenekar első lemezével hamar nagy kedvence lett a zenei orgánumoknak. A Boyfriend 2010 egyik legnagyobb slágere volt, de nem az egyetlen nagy sláger a Crazy For You című debütlemezről. Tele volt egyszerű, könnyed szerelmes dalokkal, fogós refrénekkel, mindezt nagybetűs, kellemes nyári hangulattal nyakon öntve. Valami ehhez hasonlóra lehet számítani a második nagylemezen is remélhetőleg.

Garbage – Not Your Kind Of People

Az karizmatikus skót énekesnő, Shirley Manson, és az amerikai dobos-szuperproducer, Butch Vig vezette Garbage 2005 óta nem adott ki új stúdiólemezt, így nem csoda, hogy hatalmas várakozások előzik meg idei visszatérésüket. A zenekar tagjai azt ígérték, a korai lemezek hangulatához és kísérletezőkedvéhez próbálnak visszatérni, aztán majd meglátjuk, mennyire fog ez sikerülni, illetve megvalósulni. És ha már grandiózus visszatérés, akkor grandiózus beharangozás is, volt a neten élőben közvetített klippremier, netes videón bejelentett dallista, és számtalan egyéb. Remélhetőleg a lemez is ennyire grandiózus lesz.

Simian Mobile Disco – Unpatterns

A mindössze öt évet és két nagylemezt megélő electro-rock bandából, a Simianból kiváló, illetve újjáalakuló Simian Mobile Disco elektronikus tánczenei duó negyedik lemezére készül (ami kvázi a harmadik lesz, ha a Delicacies nevű lemezt/projektet nem számítjuk sorlemeznek). Az első lemez minőségét ugyan eddig még nem tudták utolérni, de megközelíteni igen, nagyot még egyikben sem lehetett csalódni, így még mindig érdekes hír egy új SMD lemez érkezése.

Squarepusher – Ufabulum

Az idm (intelligence dance music) egyik legnagyobb zsenije és legendája, a Squarepusher művésznevet használó, zeneileg 1994 óta aktív Tom Jenkinson már zsinórban tizenötödik lemezét fogja megjelentetni e hónapban, ami igen szép szám, és akkor még nem esett szó az EP-kről, meg számtalan egyéb kiadványról. Ami pedig hatalmas dicséretet érdemelt, hogy ennyi sorlemez után is ugyanannyira érdekes tud maradni zeneileg, és még mindig nem unalmas, sőt.

Tenacious D – Rize Of The Fenix

Az ismert színész, Jack Black, és cimborája, Kyle Gass alkotta vicczenekar 2006 óta nem jelentkezett új anyaggal. Utoljára a róluk készült mozifilmmel (Tenacious D in The Pick of Destiny), meg a filmhez készült filmzenelemezzel – ami egyszerre szolgált a második stúdiólemezként – jelentkeztek. A film ugyan bukott a kasszáknál, a lemez viszont többnyire sikeres volt. A Pick of Destiny igazi mestermunka volt, ami tele volt kiváló dalokkal, amik egyszerre voltak zenei értelemben is jók, és kifejezetten viccesek. A új lemezt ezúttal is Dave Grohl stúdiójában vették fel, és ő dobol rajta ezúttal is. Kevés vicczenekar bír hosszú távon is szórakoztató maradni, viszont a Tenacious D is ezt a tábort erősíti eddig, és remélhetőleg fogja még az új lemez megjelenése után is.