Libahiba

Egyszer volt, hol nem volt, még ma is van egy ügyes, okos, szorgos kislány, aki a szülei öröme, tanárok büszkesége volt. Róla mesélek nektek ma, meg arról, hogyan gyilkol az emberi butaság és beképzeltség.

Szerző: | 2012. május 13. | 20 komment

Forrás: Blikk

Mert gyilkol, nem csak áttételesen, direkt formában is – amint láthatjuk. És még sokszor fogjuk látni… Egyszóval a kis Nórika már pöttöm korában kitűnt kerek, szívós fenekével, hangyaszorgalmával, azzal, hogy beteg volt, ha nem színjeles a bizonyítványa, kerül, amibe kerül. Amit nem értett, bemagolta kívülről, napokat ült a könyvei felett, tanulni ugyan nem sikerült, de nagyobbra növesztette a rövidtávú memóriáját, mint a Kancsendzönga. Meg is lett a látszatja, nem akadt ember az iskolában, aki szerette volna, de mivel Nórika ügyes volt, cselszövésre, rágalomra, hazugságra mindig kész, kerülték vele az összeütközést, mint ördög a Semjén Zsoltot. Egyedül a szülei ajnározták, mert egyébként bizony undorító, nyomuló, törekvő stréberke volt a Nórika.

És mi szokott történni az ilyen undorító stréberekkel, gyerekek? Úgy van, kitaláltátok: egyetemre kerülnek. Méghozzá nem is média- vagy kommunkáció szakra, ahol nagy bajt nem keverhetnek, és nem archeológiára, ahol maximum régen halott avar vitézek csontjait rakhatják át a gepidák közé, hanem bizony orvosira. Ugyan, ennél rosszabb hely már csak az atomfizika tanszék lett volna neki, de ezt elkerültük. Pedig mekkorát tudott volna alakítani Pakson!… Egyszóval, boncolgatott, bulizgatott, magolgatott pár évig, míg el nem végezte. És akkor hatalmas akadály tornyosult elébe.

Nyelvvizsgára volt szüksége. Az pedig az Ördög találmánya, csak az kaphatja, aki tényleg beszél valamilyen idegen nyelvet.

Más országokban. Minálunk az kap, aki megfizeti.

Vagy a papírt, az Ecserin, vagy a bérvizsgázót, aki leteszi helyette, vagy a biztost, aki eladja neki a tételt. Azt bemagolni már csak rövidtávú memória kérdése. Meglett a nyelvvizsga, hogyne lett volna. Angolból, mert az a könnyű.

Hanem, a buta embernek, főleg, ha szorgos és törekvő is, az a tulajdonsága, hogy mindent elhisz előbb-utóbb, ami a papírjaiban áll. Ha arról van papírja, hogy ő kőszáli sasmadár, hát azt is, és nekiáll fészket rakni a sziklabércen. Nórika is biztos volt abban, hogy tud angolul, tán még tanították is. Ja. Csak iskolában. Az meg nem sokat ér. Esetünkben semmit. De Nórikának épp elég volt ahhoz, hogy a kizárólag magyar anyanyelvű betegeket kezelgesse. (Hogy aztán az orvosin kötelező latinnal mihez kezdett, azt jobb el sem képzelni). Nórika rezidens lett, rászabadult a szenvedőkre… és akkor beütött a villám.

Egy gonosz bácsi rosszul lett, és elvetemültségében orvosért szalajtott. Nórika ment, látott, vércukorszintet vizsgált, és a mérőeszköz „HI” jelzését, mely ángliusul „magasat” jelent, magyarul értelmezte, méghozzá „hibának”. Adott is a cukorbetegnek cukros vizet. Nem javult, sőt, rosszabbul lett a bácsi, amilyen kis megátalkodott volt, Nórika újra mért, újból „HI”-t látott, újból azt hitte, hiba van a kréta körül. Csak a mentőautó sofőrje homályosította fel, hogy bizony ez kritikus értéket jelez. No, de mire észbe kapott, a gonosz bácsika meghalt. Csúf halála volt, kínlódott, hallucinált. Elrontotta Nórika egész napját. A barátnője meg a későbbieket: beperelte orvosi műhibáért.

Minap állott bíróság elé a jó kislány, szépen kicsinosította magát, a fejét jól feltartotta, és fennen állította: ő ugyan sajnálja a halálesetet, de bizony ártatlan. Nem tudta, hogy ha van nyelvvizsgája, köteles is tudni azon a nyelven. Azt sem tudta, hogy ha orvosnak áll, gyógyítani kéne, nem ártania. Még azt sem tudta, hogy az értelmes ember, ha nem ismer valamit, megkérdezi attól, aki ért hozzá. Ha a sofőrtől, hát a sofőrtől. Büszke volt az ifjú értelmiségi, magabiztos volt a diplomás leány, talán azt is elvárja előbb-utóbb, hogy az orvosi kar díszének nevezzék.

Ítélet még nincs, majd tán a következő tárgyaláson, amit azonban elhalasztottak, a vádlott külön kérelmére, merthogy egy nappal az esküvője után lenne. Az meg nem várhat, nem is siethet. Nórika tehát férjhez megy, lehet gyerekei is lesznek, szépek, ügyesek, szorgosak, stréberek, könyöklők, erőszakosak, buták, mint a föld. Büszke lesz majd rájuk is. Ahogy saját magára.

Nem érti, miért lenne vétkes, nem érti, hol a hiba.

Pedig van. Az első az, hogy ez a liba egyáltalán letehette a nyelvvizsgát. Ilyen hely a Rigó utca. A második, hogy bekerülhetett az orvosira, ahelyett, hogy érdemei szerint most munkanélküli szövőnő lenne, ami rosszabbul fizet, de kevésbé veszélyes. Harmadik, hogy nem függesztették fel, haja szála sem görbült, máig is praktizál!

Holnap legyen az egészségügyi államtitkár vendége!

Itt a vége, fuss el véle.

Szele Tamás

Szerző:

20 hozzászólás : “Libahiba”

  1. Enech #

    Hát bevallom őszintén a cikk írója tökéletesen eltalálta a lényeget. Tudom hogy most konkrétan egy személyről van szó (azt hiszem:)) Viszont sajnos ez általános probléma. Kis millió ilyen diákot ismerek, akik igazából 0 tudással tiszta magolással váltak “kitűnővé” és erre verik magukat. Sőt a tanárok őket ajnározzák, mert jó tanulók. Az életük meg egy nagy 0, ambíciójuk nincs, terveik nincsenek és voltaképp csak úgy betévedtek az orvosira, a mérnökire…mert az menő és arra vették őket fel. Nekem sok csoporttársam ilyen volt. Kapták az 5 ösöket a jó memóriájukra, na meg a pofátlanságukra, hogy amit nem tudtak megtanulni azt kipuskázták. 5 lett a diplomájuk meg minden. Aztán persze a szakma csöppet sem érdekelte őket, csak ott voltak, mert “menő” volt. Az ilyenektől teljesen kiráz a hideg. És az a baj, hogy miattuk pl. a hozzám hasonlóakat- akik nem szín 5 ösek, de az az életcéljuk, amire járnak, azt akarják csinálni-terveik vannak vele, igaz nincs akkora bőr a pofájukon hogy végig puskázzák meg magolják az egész egyetemet, és vannak hibáik-de tisztán és becsülettel kitartanak a céljaik mellett- na az ilyen hozzám hasonlók lesznek a “szarok” meg a lusták ezek miatt, mert a tanárok a szín 5 ös magolós céltalan diákokhoz fogják őket viszonyítani.

    2012. május 13. at 12:53

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a Gépnarancs szerkesztősége semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén fordulj a szerkesztőkhöz. Részleteket a Felhasználási feltételekben találsz.

Trackback: link < hivatkozás címének másolása