Hogyan kell „kiküszöbölni” az egyént a termelési folyamatból? Erről már írtam itt. Most három másik vonatkozásban vizsgáljuk a témát: fogyaszt, kefél és szavaz.

„Fogyasztási folyamat” egyén nélkül

A pénzt – adók segítségével – a kormánynál kell koncentrálni, majd néhány kiválasztottnak kell szétosztani. Építsenek belőle plázát, viaduktot, alagutat, stadiont, stb. A kormány fizet. Nem számít, ha a pláza üres, és a viadukt felesleges. A pénz-áru-pénz körforgás egyéni fogyasztó nélkül is végbemegy. Korrupt tőkés, korrupt hivatalnok gyártja a felesleges kacatot. Egyéni fogyasztó meg sehol, aki a dollárszavazataival eldöntené, kell-e az neki, vagy sem.

Látod Ricardo, milyen gügye vagy? Hol itt a pékinas?

Ha fogyasztóra nincs szükség, akkor a fogyasztó zsebében lévő pénzre sincs. El lehet tőle szedni. Menjen a kínai piacra, éhbérének az felel meg.

A bankárok elnöke is elszólta magát. 

„Leírt egy hazai nagyvállalatot, amely évente százszor mozgat tízezer milliárd értékű betétet és tesz be 3-4 napra a legjobb ajánlatot adó pénzintézetbe kamatozásra.”

Percenként sok milliárd forinttal dagad a pénzlufi, mindennemű termelő vagy fogyasztó egyén közbejötte nélkül. Naná, hogy aki dagasztja, az ordít legjobban, hogy én menjek kapálni. Megmutassam, honnan veszik a vért öcsi?

Szociális ellátásra és bérekre a tőkés annyit költ, amennyi a minimálisan szükséges a munkaerő rövidtávú újratermeléséhez és a piacon rohadó „javak” eltüntetéséhez kell. A minimális, biológiai vegetáció szintjén.

Piti trükk, hogy e vegetáció szintje is úgy érhető el, ha a munkabér mellé – kényszerből – hitelt veszünk fel. Magától értetődik, hogy a hitel törlesztése, majd az eredeti – hitel nélküli – szint alá nyomja a fogyasztást. Abba ne is menjünk bele, mi jön ki a hitelből vett tévéből.

Csökkentett népesség-reprodukció

A „fogyasztás visszafogása” a munkaerő újratermelés csökkentését is jelenti.

A munkaerő árának – eredetileg – fedeznie kellett a munkaerő hosszú távú újratermelési költségeit is (gyermeknevelés). Mivel – a tőkés szerint – az emberiség létszáma túl nagy, ezért ezt az elemet a munkabérből ki lehet venni. (Kína látványos sikerei mögött az egy gyermekes családmodell áll – drasztikusan szűkülő munkaerő újratermelés, elöregedés, stb.)

Reméljük, hogy a természet csak egyszerűbb titkait adja az öltönyös majom kezébe? A klónozás ötlete legalábbis bukásra áll, bár eleinte azzal kecsegtetett, hogy a biológiai reprodukció is megoldható lesz ember nélkül. Jó, jó, csak majdnem.

A klón ideális polgár, kb. 50-es IQ-val. A főnöke elérheti a 60-at, igazgatója a 70-et, miniszterelnökök IQ-ja akár a 80-at is.

Ha ez nem megy, nézzünk más módszerek után.

Előtte szögezzük le, hogy a szexuális preferencia magánügy. Lenne! Ha nem éppen annak az egyháznak nyalnának be csontig, melynek az egész – másság körüli – kulimászt köszönhetjük. Platón még – erről mit sem tudván, – természetes, sőt magasztos dolognak írta le a fiuk egymás közti szerelmét. 

Igaz-e, hogy a média népszerűsíti a másságot? 

„Meleg szuperhősöktől volt hangos a héten a geek szaksajtó: május 23-án az X-Men két férfitagja tervezgette az esküvőjét, a Marvel képregénykiadó legnagyobb konkurense, a DC pedig júniusban akarja bejelenteni, melyik veterán szuperhőse vonzódik a saját neméhez. A melegházasság elismeréséért folytatott politikai kampány elérte a képregényeket is.”

A homoszexualitás terjedése (Ha egyáltalán igaz!) mögött sok tényező van. A részletek most nem tartoznak ide.

Egy biztos: a homoszexuális kapcsolatból nem születik gyermek.

Egy kockázat

A nyolcvanas évek apokaliptikus víziója volt az AIDS. Aztán valahogy mégsem haltunk ki. Ebből nem következik, hogy nosza, gyakjunk nyakló nélkül, úgysem lesz baj.

A HIV vírus viszonylag kis pusztító ereje mögött az a tény áll, hogy a homo- és heteroszexuális populációk között, valamit az intravénás kábszeresek és környezetük között „kicsi az átjárás”. 

Ha ki is szökik a vírus az érintett csoportból, „odakint” hamar „el lehet kapni”. Ha viszont fellazulnak a határok az említett populációk között abból jó nagy szívás lesz.

Akarva, akaratlanul a másság – hangsúlyozom, szigorúan magánügy – népszerűsítése a populáció-határok lazulása irányába hat.

Politikai folyamat egyén nélkül

A politikai folyamatból való kizáródás legfőbb feltétele a tudatlanság, pontosabban az információ feldolgozó képesség elvesztése. (pl. funkcionális analfabéták tömege) Következő feltétel a folyamatos átverés révén kialakuló kiábrándultság.

Lelke legmélyén a választó tudja, mindegy kire szavaz. Ígéreteinek megfelelően cselekvő kormány nincs. Ebben a konstrukcióban az egyetlen felelős magatartás, hogy nem legitimálom a cirkuszt. Ugocsa non coronat! Ettől „ők” még azt csinálnak, amit akarnak. De nem az én felhatalmazásommal.

A magyar politikai rendszer hol szovjet, hol amerikai eredetű. Az utóbbi esetben, a nyolcvanas évek végén, amerikai ösztöndíjak, tanulmányutak során hozták létre szereplőit és szerkezetét. Azokban a műhelyekben úgy dobják piacra a politikust, mint egy új autómárkát vagy zabpelyhet. A modern politikai marketing van annyira dörzsölt, hogy tudja, figyelembe kell venni egy csomó hagyományt, komplexust, elfojtott vágyakat, stb. Egy mezőgazdasági országban – egy darabig – legyen parasztpárt is.  

„Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kiművelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet.” (Orwell, 1984)

Innen ered az egyén feletti totális kontroll görcsös akarása, a saját polgáraitól való félelem. Gondolta volna Kádár János 1960-ban, hogy egyszer majd rettegve fogja várni, mikor jönnek érte?