Csendben kibújt a zsákvászon alól. Kapcát tekert, bakancsot húzott és a barakk ajtajához settenkedett. Kilesett. Hamar felfedezte, hogy a táborparancsnokság és az őrség épülete sötét. A kapu előtt nem sétál fel s alá az őr. Nem mozdul semmi.

- Ha ezek elmentek, cselekedni kell – gondolta. Itt van ezer ember és mínusz negyven fok. Élelem és tüzelő kell legalább két hónapra, míg fagypont fölé emelkedik a hőmérséklet. Addig épeszű ember nem vághat neki a tajgának.

- Csto gyélaty? – mosolyodott el halványan.

Amilyen halkan tudott, sorban bizalmi emberei ágyához lopakodott. Mindegyikkel kötött már veszélyes üzleteket. Kivel kést, tűt, gyufát csereberélt, kivel élelmiszert. Volt, akinek egy szelet kenyérért két nap gyengélkedőt intézett el.

- Ne kérdezz semmit! Hang nélkül gyere az őrség barakkjához!

A harminc ember, percek alatt, bár értetlenkedve, de összegyűlt. Ivan Gyenyiszovics benyitott a barakkba és felkapcsolta a villanyt. A többiek betódultak. A kályha még parázslott. Mindenütt széthányt ruhák, fegyverek, konzervek.

- Figyelem emberek! Magyarázkodásra nincs idő. Ha a tábor felébred és a többiek is rájönnek mi történt, kitör az anarchia. Azt pedig kevesen élik túl.

- Akkor most mi minek vagyunk itt? Tűnjünk el a francba!

- Ugyan hová, öcsi? A mínusz negyven fokos tajgába? Kaja és ruha nélkül?

- Hát felvesszük ezt a sok, jó ruhát, fogjuk a konzerveket és nyomás.

- Igen? Tovább!

- Valahol elérjük a vasutat.

- Ötszáz kilométer. A tajgában két nap alatt megfagysz, vagy megesznek a farkasok. Egy lehetőség van. Ha most fegyvert fogunk, és fenntartjuk a rendet tavaszig. Akkor mehet mindenki, amerre lát. Nos?

- Benne vagyunk – hangzott innen-onnan.

- A Púpos, a Görény, meg a Melák a brigádvezetők. Világos!? Gyorsan beöltözni és nyomás, mert mindjárt reggel lesz.

Maga mellé vette a Púpost és csapatát, akik már megtévesztésig hasonlítottak az igazi őrkatonákra. Köpeny, csizma, usánka, vállukon géppisztoly. A parancsnoki épületben ugyancsak széthányva találták mindent. Telefon szétverve. A konyha és élelmiszerraktár meglepően rendben volt. A szénraktár szintén. Benzin viszont egy csepp sem maradt. A ruházati raktár tömve volt meleg, téli felszereléssel.

A Görény felállította az őröket, elindította az őrjáratot. Fél óra múlva a tábor képe azonos volt az eredetivel.

Keleten lassan derengeni kezdett. Itt lett volna az ideje, hogy megverjék az ébresztésre szolgáló vasdarabot. Ivan Gyenyiszovics azonban úgy döntött, ma nem lesz ébresztő.

Melák és csapata az egyenként, zavartan előbukkanó rabokat a gyülekezőhelyre terelte és megfenyegette, hogy a legkisebb rendbontásért is golyó jár. Mikor a rabok nagyobb része kivánszorgott a barakkokból Ivan Gyenyiszovics – két géppisztolyos kíséretében – felállt a parancsnoki épület lépcsőjére. A tömeg érdeklődve fordult feléje.

- Figyeljetek ide! Szerencsére időben észrevettem, hogy az őrség lelépett és megszerveztem a túlélésünket. Ne próbálkozzatok rendbontással, mert felszólítás nélkül lövünk. Ha rám hallgattok, senkinek sem lesz baja, tavasszal pedig mehettek Isten hírével. A raktárból mindenki kap rendes, meleg ruhát. Ha gondosan beosztjuk az élelmet, kitart tavaszig. Az építkezést folytatjuk, mert különben megrohadunk a tétlenségtől. Ha van köztetek orvos, az máris induljon a rendelőbe. A betegek nem dolgozhatnak, a többiek is csak mínusz húsz fok fölött. A barakkokat éjjel-nappal fűteni fogjuk. Ma nincs munka. Holnap reggel viszont szabályos ébresztő. Kihallgatásra a barakkfőnöknél lehet jelentkezni. Kérdés van?

- A vamzerekkel mi legyen? – kiabált valaki a tömegből.

- Aki tudja magáról, hogy bizonyíthatóan besúgó, az jobb, ha önként vállalja. Nem fogjuk bántani, csak bezárjuk a fogdába. Neki is jobb így, mintha egy reggel arra ébred, hogy többé nem ébred föl. Más esetben a Púpos fogja elbírálni, ha valakiről két tanú hitelesen azt állítja, hogy besúgó. Meglátjuk. Nem javaslom, hogy alaptalanul jelentgessetek. Aki hamisan vádol, az megy a többi közé a fogdába. Most pedig oszolj! Nyomás reggelizni!

A tömeg lassan a kantin felé húzódott. Ivan Gyenyiszovics magához intette Púpost, Görényt és Melákot, beültek a parancsnoki irodába.

- Nos, uraim? Azt hiszem megértette a banda, hogy ez az egyetlen esélyük.

- Reméljük Főnök, reméljük – szólt a Púpos -, hogy nem üt be valami váratlan balhé.

- Például?

- Egy tűzeset, egy gyilkosság, egy tömegverekedés.

- Javaslom, hogy mindjárt az elején, a kis rendbontást is keményen toroljátok meg. Abból megértik, hogy nem hülyéskedünk.

- Újság van Főnök – szólt a Görény, találtunk benzint.

- Mennyit?

- Sokat. Egy nagy tartály van a föld alatt, tele benzinnel.

- És üzemképes teherautó?

- Az nincs, egyet rendbe kellene hozni.

- Jó, de erről nem tudhat senki. Mi van a rádióval?

- Nem működik. De van, aki ért hozzá.

A négy vezető és a technikus a rádiónál gyülekeztek.

- Meg tudod javítani, fiam?

- Megpróbálom Főnök. Ha csak valami pótolhatatlan alkatrészt tönkre nem tettek, menni fog.

- Fél óra múlva jövünk. Most nézzük a teherautót!

Mire a garázsba értek, egy szerelő már bütykölte a Kraz-t.

- Na? Elindul?

- Semmi baja, csak az akku merült le. Feltöltöm és mehet.

- Ha ezt bárkinek elmondod, saját kezűleg lőlek főbe. Megértetted?

- Megértettem Főnök.

A rádiónál a technikus az állomáskeresőt csavargatta. A rozoga készülék sípolt, sustorgott, néha zene foszlányai hallatszottak. A technikus igazított valamit, a sustorgás megszűnt, tisztán lehetett hallani a bemondót.

- Zgyesz gavarit Mászkvá. Kedves Hallgatóink! A Szovjetunió Kommunista Pártájnak Központi Bizottsága bejelenti, hogy a szovjet nép nagy vezére és tanítója, Joszif Visszarionovics Sztálin a tegnapi napon, hősiesen viselt hosszú betegség után, távozott az élők sorából. A Központi Bizottság a mai naptól egyhetes, országos gyászt rendel el. Nagy vezérünk temetéséről később intézkednek.

Öt mozdulatlan alak, öt megdöbbent arc nézett egymásra a rádió fölött. Ivan Gyenyiszovics lassú mozdulattal kihúzta a rádió drótját a konnektorból és leült.

- Leülni! – kábán teljesítették a parancsot.

A nyomaték kedvéért pisztolyát maga elé tette az asztalra.

- Aki erről bárkinek egy szót is…, meghal, mielőtt a száját kinyitná! Púpos, te megtöltöd a Kraz tankját, és teszel a platóra is két hordó benzint. Melák, te csinálsz 36 főre, fejenként húsz napi fejadagot. A négy főnök, a két szerelő és a harminc katona, éjfélkor – halálos csendben – gyülekezik a parancsnoki épületben. Én kiállítok mindenkinek egy szabályos szabadulópapírt. Görény, te 00:50-kor kinyitod a kaput. Parancs 01:00-kor: Gépkocsira!