Az argentin Jorge Bucay önmagunknak sokszor feltett kérdéseket boncolgat, de nem ad egyértelmű választ ezekre, ő csupán történeteket mesél… Egy kis elbeszélést ír, vagy egy ismert mesét elevenít fel, amelyek csokorba gyűjtve hasznos kis füveskönyvként nyújtanak segítséget életünk különböző helyzeteiben.
Egy Bucay-történet:
A szúfi mester mindig egy parabolát mesélt az óra végén, ám a tanítványai nem mindig értették meg a történet üzenetét… – Mester – állt eléje egyik este az egyik tanítvány. – Te csak meséled a történeteidet, de nem magyarázod el, hogy mit jelentenek… – Bocsássatok meg érte – mentegetőzött a mester. – Engedd meg, hogy kárpótlásul neked adjam ezt a zamatos őszibarackot. – Köszönöm, mester – vágta rá elégedetten a tanítvány, mert tetszett a hiúságának a mester válasza. – És hogy teljesebb legyen az ajándék, meg is hámoznám neked a barackot. Megengeded? – Igen, mester. Nagyon köszönöm – felelte a tanítvány. – Ha már egyszer itt van a kezemben a kés, szeretnéd, ha feldarabolnám, hogy annyival is kényelmesebb legyen neked? – Örömmel venném. De nem szeretnék visszaélni a jóságoddal, mester… – Nem visszaélés, ha én ajánlom fel. Csupán a kedvedbe szeretnék járni. Engedd meg, hogy meg is rágjam, mielőtt átnyújtanám neked… – Ne, mester! Nem szeretném, ha megrágnád! – tiltakozott nagy csodálkozva a tanítvány. A szúfi mester szünetet tartott, aztán így folytatta: – Ha minden történet értelmét elmagyaráznám… az olyan lenne, mintha megrágva adnám a gyümölcsöt a szádba.
A szúfi bölcseletből
Jorge Bucay júniusban hazánkba látogat. A nagyközönség számára az Európa Könyvkiadó szervez egy előadást 2012. június 5-én, kedden a Puskin Mozi Metropolis termében (1053 Budapest, Kossuth L. u. 18.)























köszönöm az infót! :)
És milyen szép, hogy az utolsó mondattal ez a gyümölcs is megrágva került a számba :)