Keménykalap és krumpliorr

A politikában már régen megszokhattuk. Már van legalább 15 éve annak, hogy elég megnéznem, ki nyilatkozik, már tudom is nagyjából – nem egyszer szó szerint – hogy mit fog az illető mondani. Mostanában a köznek mondott televízió is kezd erre emlékeztetni. Nagyon szeretné megerősíteni tudásunkat, hiszen a négy csatornából egy jószerével ismétlésekből áll, és további kettő programjának is igen nagy hányadát teszi ki a repetíció.

Megjelennek a 30-40 évvel ezelőtti tv-játékok. Vannak köztük zseniálisak – Dajka, Páger, Ruttkai, Feleki, Gobbi ezredszer is élmény – és vannak gyengébbek, amelyek azért nosztalgiának jók. A minap például egy ilyenben csodálhattuk meg a már nem Alphonsine-karcsúságú Béres Ilonát, aki még ekkor is nagyon erotikus volt és elszomorodhattunk Márkus László összetörtségén, már nem volt sok neki hátra. Node nem addig van az, sorozatok kellenek a népnek! Nem a mai nézhetetlen teleszappannovelák, hanem a régiek!

Oké, a Tenkes, az Abigél, a Keménykalap és krumpliorr, esetleg még a Fekete város, Rozalicska, lelkecske, mindig bejön, aki egyszer szerette, mindig szeretni fogja és minden ismétlést megnéz. Egye fene, jöhet a Kántor is, tudják, kutya, gyerek, fóka, nemcsak Hollivudban, hanem minálunk is elmegy. Volt Láng Vince is, tisztelettel, meg a Spillerkém, újra láthattuk Kémeri felügyelőt, már feltámadt egyszer Princ, a katona (még mindig jobb volt, mint az Angyalbőrben), csak idő kérdése, hogy mikor nyer meg két világháborút Bors Máté, mert ugye Oszi és Dezső fantasztikusan nagy barom, kérlekalássan. De most már rövid idő alatt másodszor osztja az igazságot és metszi meg Rácpali perzekútort Rúzsa „bakfitty” Sándor (pedig már hőskorában is dögunalmas volt), Sándor Bujtor Mátyásnak már előre köszönünk, és nem úsztuk meg Vivátbenyovszkyt és Józsit sem, összes úthengerével, ahol a jobb sorsra érdemes Buga Jakabnak és népmesemondónak kellett lemennie nagyon kutyába…

Mi jöhet még? Hirtelen más széria nem jut eszembe azokból az évekből. Lehet, hogy az intendatúrán még emlékeznek másra. Elvégre ők is ezen nőttek fel. És tudják, amit egyszer jól-rosszul kitaláltak, nem kell még egyszer. Közben persze lehet szidni a büdös komenistákat, akik között azért voltak, akik tudtak nézhető tv-műsorokat csinálni, akiknek idejében a színészek még tudtak beszélni és játszani (bocs, de sokszor a legnagyobb szarokat is el tudták adni…).

Az idegen tollakkal ékeskedés nagyon megy. A puha diktatúrát sem ők találták ki. Csak az előző puha diktatúra még tudott értéket teremteni.