A portás kinézet az ablakon, és hitetlenkedve csóválta a fejét.

Miért nem mennek haza? Nincs ennek a sok nőnek családja, férje? Na, adnék én a Mucikának, ha ilyen ostobaságra adná a fejét, a derekát letörném, le én.

Mire való a sok kacat, amit ezek a pojácák firkáznak össze, nap mint nap? Egy aláírást Művész Úr! közös fotót Művész Úr! Mi az ördögnek? Kiteszik a falra az esküvői kép és a gyerekek fotója közé?

Lili a csempézőlány már annyira fázott, hogy viccesen kocogtak össze a fogai. Csak mosolygott, már amennyire a vacogás ezt megengedte. (Próbáld ki, szélesre húzott ajkakkal nem lehet úgy csinálni, hogy vacvac, mert vicvic lesz belőle. Ugyanígy nem megy, ha féllábon ugrálva akarod elénekelni a bocibocitarkát, úgy, hogy ne döccenjen a hangod.) A hideg nem befolyásolta boldogságát, hogy hamarosan szemtől szembe láthatja Őt. Ugyan ebben a darabban csak egy mondata volt, az is halkan, de Lili kiszámolta, hogy az előadásnak pontosan a 1,3 százalékában játszott. Statisztikái szerint minden előadásra érdemes eljönni, amiben 0,5 százalék fölé esik a színpadi megjelenése a Művésznek.

Reggel, amikor felkelt konstatálta, hogy nem aludt többet két óránál, az izgalom miatt. Praktikusan egész évadban nem aludt éjszakánként két óránál többet, mert a Művész szinpadi megjelenése, hála a Direktor Úrnak, szinte minden nap 0,5 százalék fölé esett.

Nem volt benne biztos, de úgy sejtette, hogy kedvese még valamikor januárban elköltözött közös albérletükből. Sajnos nem volt ideje, hogy felhívja, mert minden nap munka után, ahogy kifúgázta az utolsó négyzetmétert is, rohannia kellett átöltözni, hogy időben meglesse a Művészt, ahogy parkolóhelyet próbál magának vadászni. Valahogy ezt is olyan zseniálisan tette. Kedvesét, akit Nyuszinak hívott, mert nem emlékezett a nevére, nem hiányolta különösebben. Nem akarta megérteni, hogy Lilikének ez olyan fontos, mint Nyuszinak a Bayer München-Liverpool meccs. A legnagyobb összecsapás akkor volt köztük, amikor egy időben ment az m1-en az Önök kérték-ben a Művész, és a sport1-en a kupaszerda. Lilike úgy fejbe vágta Nyuszit a spenótoskanállal, hogy Nyuszi kisebb agyrázkódást szenvedett, aki viszont úgy próbálta megszerezni a távirányítót, hogy Lilike számítógépéhez ülve visszautasította Lili barátait az iwiw-en. Amikor a rendőrség kiérkezett Nyuszi éppen Lili hitelkártyáit hatástalanította egy batár nagy mágnessel, Lili pedig éppen a hálószobát oltotta.

Állt az áprilisi, hűvös éjszakában. A szívdobogása felerősödött, a hideg- trópusi melegbe csapott át. Talán maláriám van, gondolta.

Jött. Nem is jött, hanem hasította a levegőt, mint egy TU158-as. Hosszú marionett-lábain túl gyorsan közeledett. Úgy nyílt szét előtte hangtalanul a tömeg, mintha dróton rángatnák őket. Engedelmesen. Arcán az áprilisi , rezzenéstelen maszkja volt, amivel a túlságosan kitartó rajongóit szokta ijesztgetni a kapualjakból.

Lili nem bírta tovább a feszültséget, talán a kevés alvás, talán a várakozás izgalma tette. A földre zuhant, ájultan. Kecses állát rohadtul felcsapta a macskakövön. A kecses áll így felhasadt és vérezni kezdett. A vér lassan hömpölyögni kezdett lefelé, a Nagymező utca irányába. A Művész szerencséje ma az volt, hogy nem talált parkolót még a nyolcadik kör után sem a Mozsár utcában, ezért kissé csúszkálva a véres járdán, de csak el tudta hagyni az akkor már sikoltozó tömeget. Az útjában heverő, alapjában csinos, de most inkább véres hölgyet átlépte hosszú lábaival. Ahogy lenézett rá, egy pillanatra ismerősnek tűnt, de nehéz volt a temérdek vér miatt megállapítani. Sóhajtott, és már majdnem elérte autóját.

A szerencsésebbek néhány sorozat képre állított kurva drága fényképezőgéppel el tudtak csípni néhány profilfotót, de a mulyák csak tarkót fényképeztek.

A Szép Színész bevágódott kocsijába, és elporzott a zilált helyszínről…

Egy pillanatra csend lett, az arcokon szomorúság váltotta fel az izgatott kifejezéseket. Lilike bugyborékolt egyet, és magához tért.

A tömeg, mint temetés után, lassan oszlani kezdett. Lilike felállt, leporolta szatén bugyiját, és minden további rossz érzés nélkül hazaindult. Hiszen holnap is lesz nap, holnap…holnap majd megáll, és aláírja azt a ronggyá ázott cd borítót, amit ezügyben hucolászott, egész évadban.

A portás megint kinézett az asztalon, és egy “nagyon helyes” mormolással nyugtázta, hogy üresedik a placc.

Bekapcsolta a vízforralót, és kevert magának egy neszkáfét.

Az utca egyre néptelenebb és egyre hidegebb lett. A hétköznapi dolgok ragyogtak a villanyfényben, mint a drágakövek.

Az álmok pedig hazatértek.