A szemét komoly gondot okoz nem csak nálunk, a világon mindenütt. Hiszen egyre több van belőle és még mindig rengeteg olyan anyagot használunk, ami nem bomlik le. És hiába van szelektív hulladékgyűjtés, ha az amúgy külön elszállított szemetet egymásra ömlesztik a kukásautók. Vagy ha mondjuk csak hetekig állnak a teli konténerek (van rá példa) és az emberek kénytelenek a kommunális hulladék közé szórni a műanyag palackokat, ha meg akarnak mozdulni a lakótelepi 55 négyzetméteren.

A szemét azonban egyben pénz is. Valahol, valakiknek legalábbis. Indiában, Kambodzsában és még megannyi helyen milliók élnek a szeméttelepeken vagy keresik kenyerüket ott. A Mexikóváros peremén működő hulladéklerakó bezárása előtt például 1500 guberálónak adott munkát, és egyben pénzt is. Igaz, csak heti 8-12 000 forintot, de a nincsteleneknek ez is sokat jelent. A pepenadorok kiválogatták (szelektálták) a hulladékot, sőt, ami olyan volt, megjavították. Egész kis kommunájuk létezett, vezetővel és ranglétrával. A régi időkben a politikusok komoly harcot folytattak azért, hogy ki tudja előbb megnyerni magának a guberálókat. Komoly szavazóbázist jelentettek ugyanis… ők alkották például a kormánypárt rohamcsapatát az ellenzéki tüntetéseken. Ha kellett tiltakoztak, ha kellett harcoltak.

Mexikóban negyedmillióan élnek a szemétből, az ő megélhetésüket veszélyezteti a szelektív hulladékgyűjtés megjelenése, és a szemétválogatás korszerűsödése. A válogatók hatalmas fészerben dolgoznak, ahol a szemét futószalagon mozog a munkások előtt. Válogatják a műanyag palackokat vagy a konzerveket, rozsdátlanítják a fémtárgyakat. Kiválogatják például a műanyag babák végtagjait is. A szemétnek azonban csak 10 százaléka újrahasznosítható.

Hazai helyzet

Ha ennyire nem is, de nálunk is sokan élnek a szemétből. Igaz, nem a háztartási hulladék ezen fajtájából, hanem a lomtalanításnál kiszórtból. A verseny azonban erős, kis családi vállalatok nem tudnak megmaradni a használtpiacon. A legnagyobb cégek a határ közelében működnek, korszerű járművekkel és külön válogató és javítóüzemmel rendelkeznek, gyakran ruccannak át a „szomszédba” is egy kis lomizásra. Mert hát nem csak a bolti áruk, a szemét minősége is jobb, mint nálunk. Hazánkban azért még nem szórják ki a használhatót olyan nagy arányban az emberek.

Több olyan cég is van, amely országossá nőtte ki magát, sőt, akár külföldi telephellyel is rendelkezik. Az „áru” beszerzése ugyanis egyre költségesebb, így legalább nem kell olyan messze menni. Sokan Ausztriába, Németországba vagy Olaszországba járnak ki. A hatóságok persze gyakran ellenőrzik ezeket a telephelyeket.

Egy új tervezet szerint azonban jövőre már nem lennének hagyományos lomtalanítások. Minden szemétszállítási díjat fizető embernek évente egyszer járna egy konténer, amit kérésére a lakása elé szállítanának, ez áll az új tervezetben. Megszűnne ezzel a településeket ellepő, lomokat cipelő hordák látványa. Na meg a lomtalanítás után még két hétig koszos utcák látványa.

A fővárosban lakókat már most is az utolsó pillanatban értesítették a tavaszi köztisztasági akcióról, hogy minél kevesebb ideig álljon az utcán a szemét. A guberálók azonban mintha beépített emberrel dolgoznának, tudják, mikor, hova érdemes menni.

A szemét mindenhol gondot okoz. Nem jó, amikor a konyhában büdösödik és nem jó mellette lakni sem. Mégis, évente Magyarországon egy ember átlagosan 300 kilót termel belőle, tehát egyáltalán nem elhanyagolható probléma. Illetve van olyan szemét is, amiről később derül ki, hogy hiába dolgozott vele gazdája annyit, mit sem ér (bár a bőrkötést talán még lehet használni valamire).