
A magyar-ukrán kapcsolatok fejlesztéséért látogatott Kijevbe március derekán, azonban hogy a látogatás egetrengető eredményekkel nem járt, azt jelzi szóvivőjének egymondatos beszámolója. Ez örvendetes fejlemény, ugyanis így nyugodt szívvel határolódhat el a jelenlegi ukrán hatalomtól.
Nem talált meghallgatásra Ukrajnában Magyarország azon, határon túli kisebbséget óvó kérése, mely egy magyar többségű választókörzet létrehozására irányult az ukrajnai magyarság hatékony politikai képviseletének érdekében.
Julija Timosenkót 2011-es letartóztatása előtt 10 évvel már megvádolták, hasonlóan nehezen megvilágítható gazdasági ügyletekre hivatkozva – a 2001-es vádak rágalmaknak bizonyultak. Ennek megfelelően a friss per is koncepciósper-gyanús, ám igazi jogállamban a tényleges bűn sem indokolná azt az elbánást, amelyben a nő fogvatartása óta részesül. Tudniillik gerincsérve a helyszínen nem kezelhető, külföldi kórházba viszont nem engedték eddig, az őrök bántalmazzák, szintén üldözött férje pedig nem látogathatja. Második perének megkezdésével nem hajlandók megvárni gyógyulását. Eliminálásának előnyét legnagyobb politikai ellenlábasa, Viktor Janukovics ukrán kormányfő élvezi.
A kegyetlen bebörtönzés nemzetközi visszhangja egységes, mégsem elégséges: Vlagyimir Putyin értetlenségének adott hangot, Barack Obama aggodalmát fejezte ki, Joachim Gauck ukrajnai programját mondta le. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter támogatásáról biztosította az elítéltet, Angela Merkel német kancellár súlyos akadállyal fenyegeti Ukrajnát annak távolabbi törekvését illetően.
Eme szóbeli, elméleti feddések nem késztették kapitulálásra az ukrán felelősöket, Viktor Janukovics nem ígért többet egy kis vizsgálódásnál, amely a hölgy megverésének nüanszait tárná fel. Az ukrán kormány mindeközben vicsorog még a Csehországba menekült Alekszandr Timosenko után is. Az Európából érkező azonnali és határozott szankciók elmaradása nem ad okot az ukrán rezsim jellemfejlesztő önvizsgálatára. A strasbourgi bíróság fontolgatása szűk évig húzódhat, határozata ráadásul nem feltétlenül kötelező érvényű Kijevre nézve. Brüsszel képmutatással vegyes állhatatlanságát több ízben bizonyította: legutóbb éppen Önnel szemben.
Ha az európai közösséget a jóérzés, a kurázsi és az igazság szervezné, akkor Julija Timosenko rég szabadlábon és biztonságban mozogna, függetlenül attól, hogy mennyire megalapozott a hivatali hatalommal visszaélés vádja. Egy 51 esztendős, családos, beteg asszonyt nem lehet börtönben ütlegelni akkor sem, ha neadjisten rossz üzletet kötött Oroszországgal. Ezt Ön mint konzervatív, keresztény értékekhez ragaszkodó politikus vallja leginkább.
Kérem hát, hogy ehhez az elvhez hűen módosítsa az ukrán rezsimhez fűződő viszonyt: a magyar kormány – illetve a magyar állam – Ukrajna részére kedvező lépéseit kösse a Julija Timosenkóval való szolidaritás feltételéhez, haladéktalanul akassza meg a magyar-ukrán együttműködés továbbgöngyölítését, függessze fel Ukrajna uniós csatlakozásának magyarországi forszírozását. A pillanatnyi államérdek talán a cinkos némaság mellett szól, csakhogy az államérdek forgandó, és ha a jószerencse úgy hozza, maga Julija Timosenko is lesz még ukrán miniszterelnök. Ha az európai szövetség képtelen, nem meri és/vagy nem akarja a megfelelő ultimátumokkal kikényszeríteni az európai szellemű méltányosságot a jelenlegi ukrán hatalomtól, legalább Ön rendeljen el azonnali és határozott szankciókat.
Külön szeretném megkérni, hogy amennyiben Julija Timosenko sorsa nem fordul gyorsan-látványosan jobbra, demonstratíve ne jelenjen meg az Ukrajnában játszódó EB-mérkőzéseken, akármennyire szeretne. Akár az onnét kapott ajándékmezt is visszaküldheti a feladónak, az ukrán kormányfőnek. Julija Timosenko férjének, Alekszandr Timosenkónak ajánlja fel a Magyarország területén történő szabad és védett letelepedés opcióját.
Ebben a helyzetben a kőkemény kiállás egyrészt erkölcsi kötelesség, másrészt diplomáciai lehetőség arra, hogy az Ön céltudatos Magyarországa példát mutasson a valójában elvtelen, elkötelezetlen, bürokrata, bárgyú európai hatalmasságok és hatóságok számára.
Tisztelettel
Foray Nándor























kivancsi lennek arra, hogy ha Orban Viktor vagy a felesege, Levay Aniko kerulne hasonlo vagy esetleg ugyanolyan szituacioba , mint Julia Timosenko, akkor , hogy erezne es hogy viselkedne, hogy viszonyulna es milyen elvarasai lennenek a kulvilagtol?
Nagyon,nagyon kíváncsi vagyok a Kormányfő, pontosabban annak kommunikációs tanácsadóinak reflexióira. Nem szeretem Orbán Viktort, de itt finomíthatna valamit a kialakult összképén.
Angela Merkel tökösebb:
http://gepnarancs.hu/2012/04/timsenko-miatt-bojkottalja-az-eb-t-a-nemet-kormany/
Nem a témához kellene hozzászólni? Mi9ndig csak a Zorbán?
A szomszédban folyó embertelenség nem számít?
“a kőkemény kiállás egyrészt erkölcsi kötelesség” – na, ezzel biztosan sikerül Orbánra mély benyomtást tenni. Majd megkérdezi valakitől, mi az az erkölcs. Csak ne a környezetéből keressen válaszadót.