Ugye, nem nagy dolog, annyi az egész, hogy azokon a vonalakon, ahol – állítólag – eddig naponta hárman utaztak oda-vissza, most hárman sem fognak. Ne boncolgassuk, hogy miképpen jöttek ki a forgalmi adatok, lehet azokat ügyesen forgatni, és azt se elemezzük, hogy a közlekedés önmagában nem gazdasági ügy, hanem infrastrukturális, ha állami kézben van, akkor főleg, viszont gondolkodjunk pozitívan, és lássuk meg a hatalmas eredményt: mivel a vasúti forgalmat már minimalizálták, ezentúl többet sosem lehet vasutassztrájk. Hiszen már csak épp, hogy elégséges a szolgáltatás mértéke, sőt, inkább elégtelen, innét már nincs hova sztrájkolni, ezt már nem lehet lassítani. Csak leállítani, azt meg tilos.

Tetszik már kapiskálni? Következik a BKV. Ha vidéken elég naponta két vonatpár, az is csak motorkocsi, hetes buszból sem kell több kettőnél félóránként – egy oda, egy vissza. Kicsit zsúfolt lesz. Tömött, mondhatni. De baromi takarékos, ráadásul, ha az összes tömegközlekedési eszköz forgalmát mérséklik ily módon, többet nem függ a főpolgármester feje fölött Damoklész kardjaként a minden pillanatban fenyegető BKV-sztrájk, Tarlós mester fellélegezhet, és végre jut ideje majd benézni egy alternatív szórakozóhelyre is.

Szóval erről van szó, ez a Nagy Arkánum, a Panacea, ami minden bajra hatásos gyógyír. Minimalizálni kell. Mindent. Már, amit még nem minimalizáltak eddig. Mert a tűzoltóságot már nagyrészt áthelyezték a katasztrófavédelem hatáskörébe, következnek a többi méregdrága fegyveres és civil testületek. Az oktatás csontig lefaragása már végbe is ment, az egészségügyé szintén, marad még a közigazgatási rendszer, ami ugyan nagy falat lesz, de nem valószínű, hogy az alkalmazottak túl hangosan tiltakoznának – akik hajlandóak lennének ilyesmire, már rég nem dolgoznak ott. Tehát, az összes állami kiadás lefaragható – mondjuk – az egytizedére!

Ami még a leghírhedtebb rezsimeknek sem sikerült, legalábbis hosszú távon nem, Pol Potot, Kim Ir Szent és Enver Hodzsát, a nép nagy barátait kivéve. Marad a végén egy minimálország, egy közigazgatási váz. Ha meg valaki sztrájkolni mer, kivezénylik ellene a minimális rendőrséget. Ha ugyan hajlandóak lesznek kimenni. Ha kigyullad a Parlament, kimegy mind a három tűzoltó, és magukkal viszik a két vödröt meg az egyetlen slagot is! Ha valaki megsérülne, azt körülállja mind a hat magyar orvos, és konzíliumot tartanak.

Persze, lesz, amit nem csökkentenek majd a minimális mértékre. Először is az országgyűlési képviselők bérét – azt még fejlesztik is, kiemelkedő teljesítményükre való tekintettel. De az adókat sem engedik el. Meg az árak, azok sem ugranak majd fejest egy bukófordulóba. Pénze természetesen nem lesz senkinek, mármint a minimálbéren kívül. De az is adóköteles, így a mi kedves Államunk nem fog csődöt jelenteni.

Vagy ha mégis – ki veszi majd észre, és miből?

Élünk majd tovább, mintha mi sem történt volna.

A létminimumon.

Szele Tamás