A téma adott, mint a labdarúgás, nálunk ez abba a kategóriába tartozik, amelyhez mindenki ért. Legyen szó prevencióról, kereslet vagy kínálatcsökkentésről, rehabilitációról, Dunát lehet rekeszteni a szakértők és markáns véleményezők népes táborával. Fel sem lehet sorolni, hány szervezet foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Sok bába és kevés gyerek. Azaz sok a gyerek, de kimutathatatlan az eredmény. Gondolkodtam már azon a kérdéskörön is, hogy ha a drogokat legalizálnák szerte a világban, azaz okafogyottá válna az ellenük folytatott harc, vagy nevezzük csak tevékenységnek, az milyen komoly lavinát indítana el. Okafogyottá válna számtalan állami, nemzetközi civil és nem civil szervezet. Megszűnnének munkahelyek, intézmények, elmaradnának konferenciák, kevesebb pogácsát sütnének a pékek, szakértők dobhatnák sutba szakértői címeiket, titulusaikat, könyveket dughatnánk a könyvtári polcok rejtett zugaiba, mert már senkit nem érdekelne. Híres és celeb agy kurkászok, rögtön érdektelen arcokká válnának…

Szóval soka bába és sok a gyerek, akik ma már, mondjuk ki bátran, bárhol tudnak kábítószert, vagy annak minősülő anyagot vásárolni. Legyen szó legális vagy illegális drogokról. A drogpolitika ezzel szemben, úgy egészében, csak a médiában, meg a sokak számára ismeretlen listákon kábítószernek minősülő vegyületekkel és drogbárókkal foglalkozik. Sokszor elég kimondani a drog szót és már figyel is ránk mindenki. Ha egy celebet elfelejtenek, kicsit lankad a köz figyelme, rögtön „rendel” egy cikket valamelyik bulvár oldalon: a drog poklából szabadultam, no és ez behellyetesíthető politikussal, esetleg bárki mással, akik előállnak valami új, mindent megváltoztató elmélettel. A lényeg, hogy sokan kapják fel a fejüket.

Van, amiről viszont érdemben nem beszélünk. Arról, hogy mi az oka a hosszú évek óta tartó eredménytelenségnek. Mert valljuk be, a drogpolitikánk eredménytelen. Nyerünk csatákat, persze ez is csak nézőpont kérdése, de igazi kézzelfogható eredményt nem tudunk felmutatni. Mielőtt bárki demagógiával vádolna, nem a kábítószer használat csökkenésére gondolok, nem a drog nélküli társadalmat vizionálom, nem svájci, holland, amerikai példákat citálok, nem emberi jogi kérdéseket feszegetnék, nem azon jár az eszem, mi legyen legális, vagy illegális. Azt úgyis eldönti helyettünk a politika, a dohány és gyógyszer (stb.) gyártók lobbija. Arra keresném a választ, hogy alapvető kérdésekben miért nem tudunk konszenzusra jutni.

Véleményem ebben a kérdéskörben az, hogy nálunk nincs és nem volt hatékony prevenció. Sőt most sem azt látom körvonalazódni, hogy erre lenne szándék.

Az ugyanis nem nevezhető megelőzésnek ha:

• beszélünk a drogokról, bemutatjuk a káros hatásokat, ha előadásokat tartunk, mint Stohl András, vagy egyéb, önjelölt bűnmegelőzési szakemberek.
• nem vesszük figyelembe az eltérő szociális környezetet.
• tévesen úgy gondoljuk, hogy a prevencióban léteznek legális és illegális drogok.
• a tiltástól, törvényi büntethetőségtől bármilyen eredményt várunk.
• kitalálunk programokat, pályázatokat nyerünk és mártírrá válunk, tiltakozunk, felháborodunk, kiadványokat gyártunk, szervezetet alapítunk.
• legalább egyszer nem döntjük el, honnan indulunk el, hol kezdődik az összehangolt megelőzés.

Lehetne még sorolni részleteket. A lényeg, hogy a teljes mikro, közép és makro társadalmi környezet megváltoztatása nélkül csak újra generáljuk a problémát. Mindaddig, amíg nem változtatjuk meg a gyermekeinket szocializáló környezetet, amelyben szabadon szeghetik meg, szeghetjük meg a szabályokat, mert a közösségnek nincsenek ilyen jellegű erős normái, ne várjunk előrelépést. Csak egy példa kommentár nélkül, a dohányzásra vonatkozó szabályok betartása.

Ha azt veszem alapul, hogy az iskola illetve az iskolához kapcsolódó terület az igazi prevenció megvalósításának egyik kiemelt helye, akkor azon kéne dolgozni, hogy olyan iskolai környezetet alakítsak, amelyen a diákok egészséges döntéseket hozhatnak. Egy pozitív légkörben, saját maguk dönthessenek a jó, az elfogadható és rossz kérdésben, biztonsági őrök nélkül. Ez lenne az alap, ez lenne a kiinduló pont minden további lépés összehangolására.