Kövér hisztizése rögtön Schmitt lemondása után kezdődött.

“…engedelmükkel hozzátenném azt, ha már az elmúlt napokban a méltóságról és méltatlanságról hosszú vita kerekedett a sajtóban, hogy az önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek ebben az országgyűlésben” – mondta a házelnök, miután Schmitt távozott az államfői pozícióból és a parlament ülésterméből.

Én már akkor elmondtam, hogy ezzel Kövér László nem az MSZP-t sértette meg, hanem a pártra szavazókat. Azzal ugyanis, hogy egy demokratikus országban valaki megkérdőjelezi, hogy egy parlamentben ücsörgő párt képviselői méltóak-e arra, hogy ott legyenek, egyenesen azt kérdőjelezi meg, hogy azoknak, akik a pártra szavaztak (majdnem egymillió ember) van-e önálló szavazati joguk, dönthetnek-e szabadon arról, hogy kit juttatnak a parlamentbe.

Erre nekem az a válaszom, hogy én is gyűlölöm és megvetem a Jobbikot, mégsem mondom azt, hogy nincs joguk a parlamentben ülni, hiszen sok százezer szavazó támogatta őket a 2010-es választásokon.

Persze, hogy minden parlamenti pártnak joga van ott lenni a parlamentben, és méltóak is rá, hogy ott legyenek, hiszem sok százezer ember szavazott rájuk, akik azt várják tőlük, hogy 2010-2014-ig képviseljék őket. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, az a demokrácia ellen cselekszik.

Kövér László házelnök úr már az országgyűlés ülésén is akadozva fogalmazta meg mondandóját. Visszanézve a felvételt rájöttem, hogy ez nem azért volt, mert kereste a megfelelő szavakat, hanem mert valószínűleg kétségei voltak afelől, hogy mondhatja-e amit mondani akar. Persze aztán ezért a kijelentésért, mint valami leszidott kisiskolás, gombóccal a torkában kért elnézést. Gondoltam ezzel le is van tudva a dolog. Nem így történt és az ideiglenes köztársasági elnök megtalálta az alkalmas helyet annak, hogy ismét hangot adjon ugyanazon véleményének. Erre persze csak a Hír Tv-n kerülhetett sor.

Itt megállnék egy pillanatra. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy miért nem mennek el más televízióba ilyeneket fecsegni, miért csak a saját berkeiken belül teszik ezt meg. Egyrészt biztosan nem is körömszakadtáig küzd a többi csatorna azért, hogy elmenjenek a fideszesek hozzájuk, másrészt pedig az ilyen kijelentésekkel máshol nem is profitálnának, hiszen ez csak az elvakult Fideszesek fülében cseng jól. Az elvakult Fideszesek pedig csak a Hír Televíziót nézik.

Nemcsak elmondta újonnan azt a dolgot, amiért már egyszer elnézést kért, hanem képes volt fokozni is azt.

Először bevallotta, hogy húzódozott az elnöki jelöléstől. Aztuán pedig elmondta azt is, hogy “ha valamiféle kollektív bölcsesség alapján úgy dönt a két frakció, hogy én lennék, akire ez a súly nehezedik a jövőben, akkor nem éreztem volna morálisan felhatalmazva magamat arra, hogy elutasítsam”. A házelnök, ideiglenes köztársasági elnök úr vagy sokat ivott ez előtt a kijelentés előtt és nem tudta miről beszél, vagy nincs tisztában a szavak jelentésével, a nyelvhelyességgel. A mondat az ő szájából a következőképpen hangozhatott volna helyesen, és lett volna igazságalapja: ha valamiféle kollektív bölcsesség alapján úgy dönt a két frakció, hogy én lennék, akire ez a súly nehezedik a jövőben, akkor nem éreztem volna morálisan felhatalmazva magamat arra, hogy elfogadjam.

A fent említett kijelentése miatt ugyanis már arra alkalmatlanná tette magát, hogy házelnök legyen, nemhogy arra, hogy köztársasági elnök (és akkor még nem beszéltem a pártkatonaságáról).
Felmerült az ellenzék tiltakozása is azzal kapcsolatban, hogy ismét egy pártkatona fog ülni a köztársasági elnöki székbe. A Fidesztől már megszokhattuk, hogy ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor az úgy van. Ez a szavak szintjén is tetten érhető. Egyszer elmondanak valamit, aztán megakad a szalag és hallgathatjuk, amíg világ a világ. Természetesen Kövér azzal jött, hogy a Göncz Árpád. No, itt is megállnék. Ez is a monitoromra lett már vetve valamikor, de leírom mégegyszer a véleményemet Árpi bácsiról.

Göncz árpád ugyan 1990-ben az SzDSz színeiben lett parlamenti képviselő, majd az országgyűlés elnöke, ezáltal ideiglenes köztársasági elnök, végül pedig ugyanezen év augusztus 3.-án köztársasági elnök, ő mégiscsak egy konszenzusos jelölt, nem pedig egy személy vagy egy párt jelöltje volt. Ő valóban megtestesítette a nemzet egységét, nem pedig csak egy pártot és ezáltal annak híveit szolgálta ki. A rendszerváltás óta nem volt Göncznél elfogadottabb közjogi méltóság, vagy népszerűbb politikus. Ő nem süllyedt le a politikai csatározások szintjére, mindig volt tartása, önálló volt.
Tehát addig oké, hogy Göncz Árpád valóban pártpolitikusként került az államfői székbe, de azután nem egyetlen politikai oldalnak az érdekeit kívánta kiszolgálni, hanem következetesen és korrekt módon látta le elnöki feladatait, kötelességeit.

Kövér szerint azonban nem a Fidesz politizálta át az államfői pozíciót. Ezzel akaratlanul is beismerte, hogy átpolitizálták ők is, csak szerinte ezt előttük már megtette valaki. Mivel azonban be kell lássuk, hogy előttük ez nem lett végrehajtva, mégiscsak ők a ludasok az ügyben.
Még ez előtt kitért az LMP-re is. “Hogy jön egy tizenegy-tizenkét fős frakció ahhoz egy 386 fős parlamentben, hogy úgy tegyen, mintha az érdemi konzultáció ott kezdődne, amikor az történne, amit ők akarnak”.

Egy házelnöknek jó volna tudni pontosan a frakciók létszámát, de úgy látszik nem tudja, ezért egy magamfajta egyszerű választópolgárnak kell felvilágosítania róla, (ha csak számolni nem tud, akkor meg menjen matektanárhoz) és most tekintsünk el attól, hogy hébe-hóba az újságírás műfajaiban is tevékenykedem, tehát maradjunk az egyszerű választópolgárnál. A Lehet Más a Politikát 15 fő képviseli a parlamentben. Jó, lássuk be, valamilyen szinten igaza van Kövérnek, egy ekkora frakció nem igazán tud érdemben beleszólni a dolgokba. Viszont ebben az országban az érdemi konzultáció nem ebben a választási ciklusban kezdődik, hanem ebben ért véget. Itt sosem volt az, amit az LMP (vagy bármely másik ellenzéki párt) akart, ők sem akarják, hogy mindig az legyen. Itt mindig az van, amit a Fidesz akar. Ezzel a kijelentésével pedig arról sikerült Kövér Lászlónak tanúbizonyságot tennie, hogy mindenféle mondvacsinált okokkal (egyelőre még csak szóban) igyekeznek kizárni a törvényhozásból az ellenzéki pártokat.

“Áder Jánossal szemben is, nem tudom, hogy mi fog előkerülni, hogy valakinek megette a tízóraiját az oviban, vagy családon belüli erőszakot követett el, amikor megverte a húgát, vagy nem tudom, miről lesz szó a következő hónapokban” – mondta Kövér az egyik kérdésre. Kezd nekem furcsává válni ez az iskolaőrség dolog. Ha tényleg kiderül, hogy Áder elvette valakinek a tízóraiját, majd biztosan megszólaltatnak (természetesen jó sok adófizetői pénzért) egy pedellust, aki majd szépen, jól betanult módon elmondja, hogy ezért nem járt volna testi fenyítés, ez csak gyermekcsíny, úgyhogy tessék szíves lenni Ádert békén hagyni. (Azt már nem is említem, hogy ha tényleg megverte a húgát, akkor a most aláírást gyűjtők ne is reménykedjenek benne, hogy a parlament majd elfogadja a családon belüli erőszak, mint önálló büntetőjogi, vagy milyen dolog elfogadását.)

Kövér azt is elmondta, hogy mindenkinek végig kell gondolnia, aki hasonló pozícióra pályázik (mint a köztársasági elnöki – a szerző), hogy az egész életét, életpályáját felteszi-e, “csak azért, hogy néhány nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terrorista, az úgy gondolja, hogy rajta keresztül lehet a legtöbbet ártani a politikai ellentábornak”. Ezt a kijelentést Schmitt Pál ügyével kapcsolatban sikerült Kövér Lászlónak megfogalmaznia, és fene a bögyömet, hogy úgy értelmeztem, ahogy értelmeztem, de mérhetetlenül felháborított a dolog.

Schmitt Pál doktoriján ugyanis egy blogger kotlott néhány hónapot, míg kiderítette, hogy mik benne a hamisságok, helytelenségek, lopott 180 oldalak (a 210-ből!). Akkor ezek szerint a (néhány?) blogger utolsó senkiházi, tollforgató terrorista? Egyrészt nem hiszem, hogy néhányan vagyunk, másrészt pedig (tekintve, hogy én is blogger vagyok, és ezen az oldalon sokan vannak még így ezzel) kikérem magamnak. Egyetlen blogger sem nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terrorista, még akkor sem, ha Kövér László és az egész Fidesz sértődött azért, mert Scmittet sikerült egy blogger írása nyomán eltávolítani a köztársasági elnöki székből.

A hisztit, amit Kövér László adott elő a Nemzet Golyóstollának lemondása után a parlamentben, és ad elő azóta is bármely fórumon, ahol megteheti, nem házelnökhöz méltó (és akkor még ő beszél méltóságról). Azzal, hogy megkérdőjelezi (általában csak az Mszp, de) bármely párt parlamentben való létét, a választópolgárok saját szuverén véleményét, választási lehetőségét kérdőjelezi meg.
Ezek alapján pedig a továbbiakban senkise csodálkozzon, ha az újságírók, bloggerek Schmitt Pálhoz hasonlóan próbálják majd eltávolítani Áder Jánost is a köztársasági elnöki székből. Azért így, mert más mód nincsen erre, viszont egy pártkatona, Orbán valagát nyelvvel fényessé tévő ember, nem foglalhatja el tovább ezt a pozíciót.