MTI Fotó: Kallos Bea
A tényező fontosságára eklatáns példát szolgáltatott az Élet Menete tálalása különböző hírportáljainkon.
Az egyik legnagyobb látogatottságú gyakorlatilag egy az egyben átvette a közszolgálati hírügynökség anyagát, amelyből csupán az derül ki, hogy több ezren vettek részt (számbeli becslésekbe nem bocsátkozom, nem voltunk kevesen), hogy milyen notabilitások jelentek meg, kiemeltek néhány felszólalót, köztük dr. Erdő Péter bíboros-érseket, aki kijelentette: a kereszténységgel ellentétes az antiszemitizmus. Az már nem került bele a tudósításba, hogy a tömeg óriási tapssal fogadta a magyar katolikus egyház első emberének nyilatkozatát.
E portál (illetve forrása) úgy tűnt, nem tudott arról, hogy ellentétben a bíboros fogadtatásával, hatalmas füttykoncert fogadta a résztvevő magyar és külföldi közjogi méltóságok és diplomaták felsorolásakor a jelenleg ügyvezető köztársasági elnök, és ugyancsak ügyvezető házelnök nevét. Megtörtént, sokadmagammal tanúsíthatom. Szerencsére egy másik portál, amelyet szeretünk lebulvározni, de mostanában a legbátrabb, ezt emelte ki címében, sőt, még azt is megírta, hogy az üv. házelnök esetében a fütty különösen annak szólt, hogy illető úr nemrégiben gyönyörű gyászbeszédet mondott a magyar neoantiszemitizmus zászlóvivőjének temetésén. A portál, egy másik híroldallal egyetemben, arra is kitért, hogy a menet elején egy ellenzéket képviselő politikus éles szavakkal bélyegezte meg azt a szélsőjobboldali „honatyát”, aki a minap a tiszaeszlári vérváddal példálózott a parlamentben.
Mint egykor szintén közújságíró, fél szemmel, fél füllel felfigyeltem a kollégák munkájára. Még a Duna-parti rendezvény kezdetekor láttam-hallottam egy számomra ismeretlen fiatalembert, aki telefonon azt kérdezte a főnökétől: „Adjak most, vagy majd ha vége lesz, menjek be és egészítsem ki az előzetest?” A választ nem hallottam…
A hír – ahogyan ezt a szakirodalom meghatározza – minden sajtóműfajok alapja, az első számú tényközlő műfaj. A tudósítás – szintén tényközlő műfaj – ugyancsak a híren alapul. A hírértéket pedig sok minden meghatározhatja. De ettől a tény még tény marad…
Nyilván úgy gondolta, hogy a bocsánatkérést már megtette Őszentsége II. János Pál pápa – persze nem ártott volna az ő szájából sem hallani.
Igen, és fújoztak is! A Bíbornok úrnak pedig először bocsánatot kellett volna kérni!
A hírt megfelelően vágva, értelmezve, alkalmas a tömegek manipulálására.
Van áltolerancia és álszentség is, sajna mindkettő vészesen terjed a FB posztokban.
A hozzászóló jól értesültebb, toleránsabb, tudálékosabb a szerzőnél, és ennek poszt formájában ad hangot. A többi hozzászólás vagy “nem is úgy van”, vagy “nem szereti az olyanokat”. Egyre gyakrabban látom ezeket a megjegyzéseket amúgy érdekes, normális cikkekhez fűzve.
Én sem említeném egy lapon GYF-et, K:L.-lel és LS-ral. Nem is szólva arról, hogy KL tulajdonképpen nem más, mint egy kikeresztelkedett kommunista.
Ami pedig a kirekesztést illeti: számomra a tolerancia nem jelenti az intoleranciával szembeni toleranciát…
KL már maga az abszolút bulémia.
Gyurcsányról sok rosszat el lehet mondani, bár már sokan visszasírják ha nem is őt, de a korszakát, az viszont tagadhatatlan, hogy következetesen és meggyőződésesen antifasiszta. Ez a fenti ‘urak’-ról működésük alapján nem mondható el..
jobb is nem tudni róla, hogy a kirekesztés ellen tüntetők kirekesztik a nem oda illőket… ciki, h. már az Élet Menetét is próbálja lenyúlni a jobboldal… Gyurcsányt bezzeg nem fütyülték ki. Képmutatók.