Igaz, választásaim azért egyértelműen a bal-liberális irányba mutattak, de ez később nem akadályozott abban, hogy alig pár hónap után kételkedjem, sőt megutáljam a magyar politikában éppen akkor uralkodó pártokat. Elég elkötelezett vagyok bizonyos polgári és demokratikus eszmék mellett, amit éppúgy átitat a haza és a demokrácia tisztelete, mint a másság, a másként gondolkodás elfogadása. Talán valami liberális gondolkodás is szorult belém.

Most, hogy a fülkeforradalom kezd lecsengeni, és átvette helyét a gyarmatosítók és egyéb ellenségek elleni küzdelem, talán érdekes lehet kicsit elmerengeni az elmúlt évek süllyesztőbe került politikai irányzatairól és politikusairól.

Néhányan még fel-felbukkannak, hol itt, hol ott, H. Péter például leginkább a Vidám Vasárnap mellékszereplője, ahogy édesen bólogat az első sorban. TGM okosságaival, és mélyenszántó elemzéseivel rendszeres vendég a képernyőn, és ahogy tudom, írott változatban publikálja is nézeteit. K. Gábor úr is szerepel valahol, felcsapott tv műsorvezetőnek. De eltűntek olyan, legalábbis általam markánsnak tartott személyek, mint Iván, Bálint, Gábor a liberális oldalról. Szívesen hallanám még F. Gábor és más, korábban köztiszteletben és vagy közutálatban, álló személy véleményét, akár a bal, akár a jobb oldalról. A felsorolás csak azért hegyeződik rájuk, mert az első szabad választáson én rájuk szavaztam. Az akkori MDF-et is szerettem, de valahogy keményebbnek, demokratábbnak gondoltam őket. Sőt, a Fidesz narancsot kifejezetten jónak tartottam – akkor, még. Később pedig már senkire sem szavaztam, sokkal inkább jellemezném úgy, hogy valaki ellen adtam le a voksomat. (Ez sem jött be!)

Azt sem nagyon értem, ha valakinek haláláig jár a köztársasági elnöki, vagy a miniszterelnöki megszólítás, és járandóságok, miért nem kötelezi ez őket legalább erkölcsileg arra, hogy néha megszólaljanak. Csak úgy. Mellesleg anyagi biztonságukról is az az állam gondoskodik, amelynek mi adózunk, így nyilván a fizetésükhöz is van némi közünk. Néha miért nem érzik kötelességüknek, hogy véleményt mondjanak a napjaink politikai életéről. Személy szerint szívesen hallanám Boross Kulisszák Mögötti Péter véleményét – mint Antal József utódja – a mai demokráciáról, vagy a Jobbikról. Vagy mindkettőről. No, meg a szabadságharcunkról. Szűrös Mátyás annyira nem izgat, de Göncz Árpád és Sólyom csak tudnának valami érdekes véleményt formálni, legalább röviden. Hátha akad még aki meghallja, hátha…

Pont aktuális kérdés, Áder János, aki biztonságot és kiszámíthatóságot tud adni… a FIDESZ-nek. No, meg nem mellékes szempont, Ő nem lesz „atyáskodó” mint Göncz Árpád. Nincs valakinek egy bugyuta unokaöccse? Jelölhetnénk őt is, tuti nem lehet atyáskodó. Így biztos nem leszünk paternalisták. Elkerülendő a se hús, se hal veszélyét, legyen jelölt Lekenczey Muki! Ő aztán minden oldalnak elfogadható és szereti a tojásrántottát!

Az is érdekelne, hogy a korábban felsorolt politikusok mit csinálnak ma? Miért hallgatnak? Úgy gondolják talán, semmi felelősségük nincs. P. Iván vajon annyira megalapozta élete hátralévő részét, hogy már nem zavarja a néha alpári és uszító stílus? D. Gábor csak a szocializmust volt képes bomlasztani, ma már csak élvezi munkája gyümölcsét? Elkoptak a stencilgépek? Nem kellenek szamizdatok? Vagy csak annyi, hogy egy különleges kész átverés show részeként, már megszedték magukat és tesznek a demokráciára. Kényelmes fotelekben nézik, ahogy lelkes értelmiségi amatőrök, Millások szervezkednek, szolidarítanak, elempések gőgicsélnek, balosok botorkálnak. Mintegy 20 év közszereplés után, azt követően, hogy kivették részüket és jussukat a hatalomból szép csendben tele hassal, tele zsebbel elkullognak. Nekik, Schmitt köztársasági elnök úr szavait idézve jó pihenést kívánok: “Ez férfimunka volt!”