A Magyarhangyához sokban hasonlító [foszfor] társaság a kultúraközvetítés szokatlan válfaját űzi, céljuk, hogy közösségi, érték alapú és aktív kulturális párbeszédben vegyen részt mind az alkotó, mind a néző. A szürke klisékbe és az udvarias vastapsokba belebolondult zombikon túllépve hisznek abban, hogy újjáéleszthető még a kultúra, s az iránta mutatott érdeklődés.
[Foszfor]project című sorozatunkban – a csoport által elindított hagyományhoz igazodva – körülbelül száz szavas „minirecenziókat” közlünk egy adott darabról, az őszinteség jegyében. Hisszük, hogy ez a fajta véleménynyilvánítás hozzásegít minden színház- és kultúraszeretőt ahhoz, hogy ne csak a sablonszerű PR-szövegekből, és a túlhájpolt alkotói nyilatkozatokból tájékozódhasson a jövőbeli néző.
Harmadik alkalommal a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait néztük meg a Magyar Színházban, Miklós Tibor rendezésében.
Egy történet barátságról, hűségről és kitartásról! Egy történet az első szerelmes vonzalom izgalmáról. Történet arról, hogyan oldhatja fel csapatnyi kamasz bátorsága és humora a felnőttvilág ostoba előítéleteit és bűnös rejtélyeit. Egy kalandos történet a nagy kerítésfestéstől az alvilági gyémántrablásig, amely gyerekkorunk kedvence volt, s amely gyermekeink kedvence lehet!
Szereplők: Puskás Peti/Vecsei László, Zentai Márk/Gömöri András/Illés Olivér, Ekanem Bálint Emota/Papp István, Nagy Anikó, Kozma Gábor/Habóczki Máté, Jegercsik Csaba, Miklós Eponin/Rácz Zsuzsanna, Görgényi Fruzsina, Tóth Sándor, Pavletits Béla, Szemerédi Bernadett/Illés Alexandra, Auksz Éva/Szűcs Kinga, Vajai Flóra, Illésy Éva, Babócsai Réka, Kaprielian Alexa, Görgényi Fruzsina/Bánovits Vivianne, Kónya Renáta, Szatmári Attila, Pál András, Papp István/Illés Olivér, Gömöri András/Szántó Balázs, Botár Endre, Adányi Alex, Habóczki Máté, Kozma Gábor, Fekete Dániel, Kurucz Dániel, Héricz Patrik.
További alkotók: Kovács Yvett Alida (díszlet – jelmez), Torma Ferenc (zene), Fincza Erika és Gyöngyösi Tamás (koreográfia), Suskovics Péter (világítás), Kovács Gábor Dénes (produkciós munkatárs), Zakar Ági (rendezőasszisztens).
Bódi Péter:
Újabb ambivalens darab. Amíg a gyerekek elképedtek a fényvesztésen, a szülők elcsodálkozhattak a komoly rendezésen, a kívülről szinte betanulhatatlannak tűnő koreográfiákon, az ügyes játékon a fényekkel, de elmosolyodhattak épp az aktualitások irányába mutató utalásokon is. A gyerekeknek viszont nem maradt más, mint a fény, a csillogás, Puskás Peti és „Ments meg szerelem” Márk. Kár, hogy a gyermeksereg figyelmét eltereli a dramaturgiai szempontból sokszor fölösleges, folyamatosan csillogó muzsika.
A család úgy megy haza, hogy a szülők boldogok, mondván, ma is kulturálódtunk, a gyerek viszont csak egy zenés-táncos estén volt jelen, nem tanult semmit. Mégis nehéz rosszat mondani a musicalre, hisz az igényes, kreatív rendezés végett szerethető produkció.
5/3
Ramsey:
Áldott az Úr szava! Tisztességesen megrendezett darab ez a Tom Sawyer, de – főleg, ha gyerekeknek is készült – túl hosszú, túlírt, túltáncolt, a párbeszédek fele fölösleges. Nehezen indul be a cselekmény, és amikor mégis, akkor meg lekerül a színpadról a kaland. Ha kicsit kevesebb lépcsőn menekültek volna az éjszakában a gyerekek, akkor lehetett volna idő Huckleberry kincsrablására, és Jim rablóelfogására is. De erről is csak beszéltek, ahogyan mindenről, kétszer. A kórusművek erősek, az ír kocsmáért külön köszönet. A pap/herceg és Juppiter viszi a show-t, de jó érzés volt látni, hogy Puskás Peti és Márk valami értelmeset csinál, méghozzá egészen jól.
3/5
Sorozatunkban egyúttal az olvasót is aktivitásra sarkalljuk: ha láttátok az adott darabot, amiről írunk és elég bátrak vagytok, írjatok ti is a [foszfor] facebook falára száz szóban, s ezzel fölkerültök a térképre.
