Él még bennem a gyerek, ez megnyugtató érzés. Most például Nemes Nagy Ágnes mondókája jutott eszembe. Igaz, nem annyira jókedvemben, mint kínomban. Kínomban, mert fenyegetést kaptam, pedig semmivel nem szolgáltam rá. Tisztes adó és egyéb járulékot rendesen és rendszeresen fizető állampolgár vagyok. Általában ügyelek arra, hogy betartsam és betartassam a szabályokat, „nem tehetek” róla, én így szocializálódtam. Pedig régi jó klerikális-reakciós családból származom, az átkosban lett volna bőven lehetőségem kitanulni a ma civil ellenállásnak nevezett magatartást.

Nyilván többen vannak, akik nem így gondolkodnak, mert nap, mint nap azzal találkozom, hogy hazánkban egyre szaporodik az ellenőrök, felügyelők és egyéb „számon kérők” száma. Valahogy a „valamiamerika” érzés kerít hatalmába, ugyanis ott láttam biztonsági őrt, biztonsági őr hátán. Komolyabb hivatal már nálunk sem létezhet ilyen típusú személyzet nélkül, ez is egy komoly szolgáltatássá vált. Azaz komoly pénzeket keresnek egyesek azzal, hogy egyébként munkanélküli, kicsit már megviselt és lúdtalpas papákat állítanak, mondjuk a postahivatalokba. Akadnak persze kigyúrt, kopasz agresszív egyedek is, akik nem tudom hogyan felelhettek meg a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton. Persze néha a „hivatal” önmagában is képes „táv-agresszivitásra”.

A fent nevezett szerv amúgy nem is hivatal, ma szolgáltatónak nevezik.  A dolog úgy kezdődött, hogy egy hete kitettem a ház elé két szemetes zsákot. Pontosabban a tulajdonos tette ki, mert fizeti a díjat. Jött a kukás autó, nem annyira narancssárga és nem vitte el. Próbáltam hatni a marcona bácsikra, de röviden közölték: kuka kell, zacskó szabálytalan! Meg azt nem lehet ráakasztani, bedobni. Értetlenül álltám, mert a „nemnarancsárga” csupa lyuk volt. De nem vitáztam. Vettem szép, új 120 literes kukát. Tök jó érzés, ilyen csodásan tiszta kukám még soha nem volt. Még a fejemet is bele dughattam.

Ezt sem vitték el. De már volt listájuk, amely szerint én illegális kukakirakó vagyok! Ezt egy kis cetlin közölték, amit a szép szürke edénybe dugtak. Kértem, könyörögtem kifizetem, akár most, bejelentem.. De komorak és hajthatatlanok voltak. „Az állásunkkal játszunk” – mondták és elmenekültek álmaim autójával. Mit tehettem elolvastam a levelet. Lényege, hogy elmulasztottam a rendelet tanulmányozását, nem jelentettem be, hogy van kukám ezért FKF Zrt. a fenti állapotra tekintettel ellenségként kezel. Be nem jelentett hulladékgyűjtő tartállyal rendelkező vagyok.  A fenti problémát 8 napon belül, személyesen, levélben, telefonon vagy e-mailben rendezzem.

ELLENKEZŐ ESETBEN KÉNYTELENEK LESZÜNK A SZOLGÁLTATÁSSAL KAPCSOLATOSAN ELJÁRNI!

Mi a franc? Lehet pellengéren végzem, vagy a deresen, esetleg kerékbe tör az FKF? Pont az a helyzet, hogy nem kaptam szolgáltatást. Térden csúszva sem értem el, hogy elvigyék a szemetet. Igaz kaptam egy lehetőséget, fuvarozzam el Pusztazámorra, 13.000Ft/tonna áron.

Na, megyek, megszervezem a kuka keresztelőjét, aztán bejelentem a Zrt.-nek.

Az meg sem fordult a fejemben, (a párom kikaparná a szemem) hogy a közeli erdőbe borítsam az egészet.

Nekem nem!