Ugyanis az átkeresztelést azzal indokolják nemzeti radikális polgártársaink, hogy az egykori kormányzó többször is megfordult a kisvárosban. Hát, ennyi erővel lehetne abból a szegény Szabadság térből Mátyás király, Nagy Lajos vagy Baross Gábor tér is – hiszen ők is jártak már ott. De ha már mindenhol kell legyen Horthy tér, ahol a vitéz nagybányai megfordult életében, hát kell avassanak egyet Sanghajban és egyet Tiencsinben is! Mert ott is járt, bizony.
Onnét tudjuk, hogy adataink szerint Horthy Miklós, fiatal tengerésztisztként részt vett a Saida vitorlás korvett 1892-94-es világ körüli útján, aminek során nemcsak kikötöttek Kínában, de a még bohó ifjú szerzett is egy csodás tetoválást a bal mellére és karjára. Zöld-arany sárkány tekergőzött a testén, csodájára is járt mindenki, amíg észre nem vette, hogy ahányszor megmutatja, annyiszor éri a környezetét balszerencse. Ezt Egon Erwin Kisch is tanúsítja, aki szerint a Szent István csatahajó elsüllyedése után Horthy megemlítette, nem kellett volna engednie a kíváncsiskodók ostromának: lám, most is mi történt. Szóval, tudjuk, hogy volt tetoválása, és járt Kínában. Egyébként a tetoválás nem szégyen: Churchillnek is volt, neki is egzotikus.
Márpedig, ha járt a Középső Birodalomban, akkor meg kellett fordulnia Sanghajban is, de legfőképp Tiencsinben, hiszen annak idején ott volt az osztrák-magyar kolónia, amit jutalmul kaptunk a boxerlázadás leverésében játszott, nem túl jelentős szerepünkért. Tehát oda is kell Horthy tér. Csakhogy a kínai élelmes nép, főleg, mióta mi sem vagyunk nagyhatalom. Ingyen nem engedi át a tereit. Keleti szél fúj. Kapnia kell valamit, ha mást nem, egy gesztust. Ezért járt volna jól a magyar jobboldal, ha a viszonylag kicsiny Gyömrő főterét Csang Kaj-sekről nevezik el – cserébe lenne a sokmilliós Sanghajban Horthy tér, utca, köz.
Hogy miért pont Csang Kaj-sek? Hát, azt azért nehezen lehetne elvárni ettől a társaságtól, hogy a kommunista Mao Ce-tungról nevezzék el… vagy, ami még szebb lenne, Szun Vu-kungról, a Majomkirályról.
Szép is lesz majd, amikor a Csang Kaj-sek téren felvonul a Gárda, elhangzanak a beszédek, és százak torkából harsan fel a dal: „Horthy Miklós mandarinja vagyok, legszebb mandarinja…”
Szele Tamás
A szerző tesz úgy, mintha Szun Vu-kung mandarinja lenne, és semmit se tudna a magyar történelemről.
Horthy Miklós apostoli kormányzósága alatt tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek
környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel növekedett.
Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett. Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma. 2628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk – magyar találmány alapján.
Diesel mozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!
Duna-tengerjáró flottánk összekötötte vízi útjainkat a világtengerekkel.
Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.
Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéséhez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.
Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú cukorbetegek.
Budapest (gyógy)fürdővárossá vált.
Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári-Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
Filléres vonatok szolgálták a hétvégi kikapcsolódást.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozói, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának a megteremtése is hozzájárult.
Az adatok pontosak és lehetne folytatni őket.
.A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből valók, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).
A milliószámra előforduló munkásmozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthyfasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet.
Horthy Miklós Magyarország minden főterén szobrot érdemelne.