Budapest Szubjektív: Pannon GNL, az élvonal

Furcsába vagyunk mink Göbölyös Lacival nagyon. Lassan érett bennünk hallgatag szövetséggé a versenyszellem, de most már gyöngykavics. Talán ha hívom, még a színpadra is feljön mellém, hogy elénekeljük a Nemes Igazságok ginsbergi Evangyelijomát…

Szerző: | 2012. április 25. | 1 hozzászólás

Leslie nem kicsit punk, ám nagyon hippi, de leginkább cherokee vér folyik artériájában, akárcsak Hendrixnek. Olyan kegyetlenül tör az őszinteség ormaira, mint Lou Reed, Renoir, netán Hamvas Béla. Ő az igazi gonzo zsurnál, már akkor az volt, amikor még nem is tudtuk, mi fán terem majd a Magyar Narancs. Egyszerre Raszkolnyikov és Pierre Bezuhov. Appendix ő és lábjegyzet, akinél az Alany maga az Állítmány…

Ha van tollforgató muzsikás, akitől lehetett tanulni, hát az ő. Tévedhetett, miként minden homo ludens, dehát csak a tévedés joga szent ebben az Embertelen Színjátékban, mi más… Most, hogy sok év után lejött a mámor szeszes grádicsairól, szemlátomást rátalált a Nyugalom Függőkertjére, hol Zoso bíbor Kardja méri csak az Időt…

Hölgyeim és Uraim, Királyi Fenségek: íme minden idők legjobb pannon bloggere: Göbölyös N. László (Maximum Rock & Roll)!!! Háromszoros vivát neki a Duna jegén Borbála napján…

Címkék:

Szerző:

1 hozzászólás. : “Budapest Szubjektív: Pannon GNL, az élvonal”

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a Gépnarancs szerkesztősége semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén fordulj a szerkesztőkhöz. Részleteket a Felhasználási feltételekben találsz.

Trackback: link < hivatkozás címének másolása