A repülőtér neve a térképén Ferihegy volt, az épületen mégis Liszt Ferenc nevét olvasta. Először azt hitte, eltévedt, talán egy másik balkáni fővárosba keveredett, de felvilágosították, hogy a térkép jó, a név változott meg nemrég. A Belvárost – szintén térképe szerint – a gyors és kényelmes négyes metróval szerette volna megközelíteni, ám annak nyoma sem volt, a megálló helyén hatalmas gödör tátongott. Újból kételkedni kezdett a Felderítésben, elvégre a múltkor Belgrádban is lebombázták tévedésből a kínai követséget, akkor egy 1963-as turistakalauz alapján tájékozódtak a pilóták. Egy taxisofőr felvilágosította, hogy elvben a földalatti igenis jár, csak a gyakorlatban nem épült még meg, majd befuvarozta a Kossuth térig egy kisebb, ám összkomfortos manhattani luxusingatlan áráért.

John McClane a téren üres szobortalapzatokat látott, amiből arra következtetett, hogy az országban képrombolók és terroristák garázdálkodnak. Elképzelte Washingtont a Lincoln-emlékmű nélkül, és megborzongott. Világos, hogy segítenie kell a magyar kormánynak, hogy visszarántsák az országot az anarchia széléről… ám egy posztoló rendőrtől megtudta, hogy a szobrokat pont a kormány mozdította el, és a Nagy Imre-emlékmű körül őgyelgő, kopott figurák ellenzéki aktivisták, akik őrizni próbálják a világhírű államférfi képmását. Mindegy, a helyzet bonyolultabb, mint gondolta volna, de neki akkor is a Szabadság-téri Nakatomi Plazában van dolga, az IMF helyi képviseletén.

A Nakatomi Plaza egyáltalán nem nézett ki toronyháznak. Sokkal inkább egy valamikori tőzsdepalotának, vagy televízió-székháznak, még világosan látszottak rajta egy hajdani ostrom nyomai. Valószínűleg a kommunista tömeg támadhatta meg annak idején, erre utalt az épület előtt álló obeliszk is, a cirill betűs felirattal és a rajta messziről látható ötágú csillaggal. Az obeliszk körül néhány száz fekete ruhás, pörge kalapos ember sürgölődött, ostoraikat pattogtatva. De hiszen ő forgat itt, nem a Harrison Ford, szó sem lehet semmiféle Indiana Jones-filmről! Szerencsére a téren álló amerikai követségen megnyugtatták az őrt álló tengerészgyalogosok. Az a helyzet, hogy az épületet pont a jobboldali csőcselék ostromolta meg a baloldali helyett, az obeliszk szovjet emlékmű, a fekete ruhások pedig nem a konkurenciától jöttek, hanem tüntetnek. Ők a betyárok, és el akarják mozdítani az emlékművet. Értem, bólogatott John, méltatlannak találják, hogy szovjet csillag ragyogjon az IMF-székház előtt. Nem, szólt a válasz, nekik az IMF sem tetszik, meg a csillag sem. Akkor végül is miért tüntetnek? Azért, mert az országban rossz a gazdasági és a politikai helyzet. Tehát akkor ezek ellenzékiek? Nem, ezek legalábbis részben a kormány pártján állnak. De akkor az IMF mellett tüntetnek, hogy segítséget kapjon az ország? Nem, az IMF ellen tüntetnek. Tehát a kormány ellen? Nem, a kormány mellett. De ellene is. De hiszen a kormány az IMF partnere! Az, de semmiképp sem a barátja. De akkor miképpen remél pénzt tőlük?

Idáig jutott John McClane, amikor rájött, ennyi képtelenséget még az ő kemény, republikánus koponyája sem képes befogadni. Úgy döntött, nincs más hátra, mint férfimód cselekedni. Határozott léptekkel megindult az épület felé, tarra nyírott koponyája megkönnyítette, hogy feljuthasson a széles lépcsőkön. A fekete ruhások tisztelettel utat nyitottak neki, csak akkor állították meg, amikor már be akart nyitni a hatalmas kapun. Szerencsére a forgatás tolmácsa már várt rá, és felvilágosította, hogy a különös nevű betyárok csak arra kérik, tartson nekik egy rövid, lelkesítő beszédet, mivel úgy vélik, ő személyesen a feltámadott Benito Mussolini. Valahogy besurrant az ajtón, és egy csendes sarokban megpihent. Biztos, hogy ezek az őrültek támadni fognak!

Megkérdezte a tolmácsot, mivel lehetne megfékezni a felbőszült bennszülötteket. Szerinte elég lesz, ha kiadnak nekik néhány zsák csokoládébugyorba öntött tehéntúrót, valamint pár közkedvelt bábfigurát, a korábbi csatában is csak ennyit zsákmányoltak. Nehéz gyermekkoruk volt…

John McClane öklendezni kezdett. Tehéntúró és csokoládé! Ebben az országban talán még a kenyeret is zsírral eszik? Igen, és pirospaprikával, hagymával. Szódavízzel higított bort isznak mellé.

John McClane úgy döntött, többet nem jön Magyarországra. Skóciában is lehet forgatni, és az ottani haggis mégis ehetőbb.

Aztán arra gondolt, a mai munkát még befejezik. Elvégre ez igazi, akcióhősnek való vidék.

De hogy bírják ki a lakosai?

Szele Tamás