Balfékek és ellensúlyok

Volt idő, amikor Orbán Viktor volt a Magyar Politika legnagyobb lúzere. Úr csak a maga szemétdombján lehetett, még Dávid Ibolya is ellene fortyogott, az időközi kormánybuktatásokat rendre bebukta, semmi se sikerült neki.

Szerző: | 2012. április 3. | 7 komment

Forrás: Fent és lent

Aztán – az Úr dicsőségére – jött a válság, ami ellentettjére fordította az erőviszonyokat. Mindent vitt a Fidesz, végleg leszopott Dávid Ibolya és a Szadesz, a „futottak még” mezőnyébe, a Jobbik megtisztelő baljára csúszott a nagy mumus, a patinás szocialista párt.

Ám megjelent a felmentő sereg: az ígéretes „Más Politika”, meg persze a „civilek”, akik nemcsak nagyobb vagy egyenlő egymillióan vannak, hanem rendületlenül tárják fel és vágják a kormányzat fejéhez a különböző lúzerségeket: a botrányos külpolitikát, a katasztrofális gazdaságpolitikát, elsősorban természetesen a sajtó-, szólás-, gyülekezési és életszabadság látványos korlátozását. Nem alaptalan hát, hogy az összes „független” pont a fideszveszélykor kezdett késztetést érezni a mozgalmi politizálásra.

Pattant is ki a nemes, férfias ötlet így félidőben, amellyel végre derékba törhető a kormányzat karrierje: referendum! Az effélének árnyoldala ugye nuku, teljes fényerővel vakítja a parasztot, biztosan kajálni fogják a népek. A Fidesznek például 2008-ban bejött, az frankón egy előrehozott választást inkarnált, hátha az LMP is kormánygyanússá avanzsál ettül.

Nos, már a rajtnál lerobbant a moci, és ennek még örülhetnek is a kreatívok, ugyanis ha beindult volna ez az igénytelen giccs, akkor feltehetően azzal kellett volna szembesülni, hogy nincsen belé elég üzemanyag, ahogy 2004-ben. Érthetetlen! Pedig nyilván minden ellenzéki érdekelt a népszavazósdi kormányszívatósdiban, Mesterházy elvtárs és sleppje is hetykén alábiggyesztette az LMP papírját. Úgy tűnik, az egymillió a magyar sajtószabadságért képtelen kétszázezret firkantani. Talán mert nem is egymillió, azért. Továbbá nem a sajtószabadságért, helyette pártízezren a saját cenzúráért, bár ez most offtopic.

Szóval aki nem tud begereblyézni párszázezer aláírást, az annyit is ér. Az antifideszes többszörös jogsértéssel, csalással se tudott összebugázni. Kétszázezernyi mozgósítható partizán sincs? Ezt én se hittem. Nekem ugyan mindegy, hogy melyik szín mögött hány panelproli sorakozik föl. 2014-ig sok cián lefolyik a Tiszán, nem kizárt, hogy addigra leereszt a narancskisgömböc. Ahol egy Medgyessy Péter válthatja Orbán Viktort, ott akármi előfordulhat, akár a gyíkarc Mesterházy diadala is. Szánalmas hetvenkedésnek tartom a birkanyáj-kiterjedéssel való hivalkodást, az emberek hülyék, őket megvezetni nem kunszt. Épp ezért szerfelett égő ebbe belesülni. Hiszen a demokratikus ellenzék annyira, de annyira szeret a demokráciára, a népképviseletre, a tömegekre hivatkozni, kihagyott ziccer nem lecsapni ezt a rizslabdát. Íme, az imádott halandók ennyire érdeklődnek szuperhőseik iránt: semennyire. Egy gusztustalan-demagóg népszavazás kieszközöléséhez kevesek vagytok, bruhahaha. Esküszöm, a Munkáspártnak jobban ment 2003-ban. Hogy a Fidesz a lúzerek pártja? Tény. Viszont legalább a népszavazásig eljutott. Ti nagyobb lúzerek vagytok, tisztelt köztársaságiak, mint a 2004-es fideszesek. Lennétek inkább böszmék.

Szerző:

7 hozzászólás : “Balfékek és ellensúlyok”

  1. erre jártam #

    József, tele volt az ország aláírásgyűjtő pontokkal. Igaz, ők nem tudtak milliárdokból ezreket foglalkoztatni, de sok civil segítőjük volt. Aki együtt szeretett volna működni és alá szerette volna írni a kérdőívet, az meg tudta találni a gyűjtőket, a Népszavazás weboldalán nem csak a gyűjtőhelyek, de még név és telefonszám is szerepelt.

    2012. április 3. at 12:29
  2. erre jártam #

    Ez abszolút a nép balfaszsága, én is így gondolom. A 300 Ft-os vizitdíjra bezzeg aláírtak, a munka törvénykönyve meg senkit nem érdekel. Ezek után meg is érdemli a nép azt, amit kap. Az LMP legalább megpróbált valamit.
    Amúgy a cikk meglehetősen arrogáns, fölényeskedő, a saját cenzúrás megjegyzés meg véleményem szerint kiforgatás, belemagyarázás.

    2012. április 3. at 12:17
  3. Andrew #

    Kedves Nándor!
    Ne haragudj, de nem tetszik a cikked. Nem tetszik, mert – véleményem szerint – indokolatlanul rúg bele másokba. A cikkben felsorolt szempontjaidat mások másképpen látják. Ezt érdemes tiszteletben tartani. Ha a tőled különböző véleményen lévők is ilyen indulattal becsmérelnék a Te kezdeményezésed, biztosan nem örülnél. Így nehezen lesz összefogás. Persze, lehet, hogy nem mindenkinek ez a célja – és ezt is tudomásul kell vennünk.

    2012. április 3. at 12:10

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a Gépnarancs szerkesztősége semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén fordulj a szerkesztőkhöz. Részleteket a Felhasználási feltételekben találsz.

Trackback: link < hivatkozás címének másolása