A kétharmad apropóján a szakik már körülszaglászták a talányt, hogy mitől tart a dauer 4+4+4+8 év elteltével is, így műelemzésem tárgya most csak az új évtized történelmét uraló férfiszépség. Orbán, az elmúlt két év fényében/árnyékában.

„Csak a Fidesz!” – ez fiatalos, egyenes beszéd volt. Ez nem ütött a korábbi, álszerény, demagóg kampány-, plakátszövegekre. Föl is háborodott rajta, meg is lovagolta a két harmadik erő; az MDF „csak az ország”, a Jobbik „csak a nemzet” allúzióval igyekezett különbnek mutatkozni, mondván, ők bezzeg nem önös érdeküket tartják szem előtt, hanem a közösségét. Ami persze puhányságról árulkodó frocli – az ellenzéktől ennyire futja. Közhelyekből, paródiákból él, mégse tudja kihasználni a kormányzati defekteket sem. Ugyan melyik „demokrata” senkiháziról elképzelhető, hogy effajta, öntudatos, rátarti szlogent használ? Ki merészkedne itt kevélykedni? Ki vállalná a törtető szerepét? A lúzer Mesterházy? A kilátástalan szociális óvatoskodással, fals jóléti programokkal, döntésképtelen reformerekkel szemben Orbán kemény úttörőként, a forradalom és a tenniakarás zászlóhordozójaként lépett fel, ami a hazai szocialista politika elszigetelődéséhez vezetett. Medgyessy Pétert pipogya papucsférjnek választotta a magyar nép – Orbán Viktort az erőért és a határozottságért, amiután végképp ráunt a baloldali töketlenségre (2006-2009).

2010-et megelőzően az utolsó miniszterelnök, aki istenigazából meg merte bolygatni a poshadt állóvizet, az Horn Gyula volt. 2010-ig egyik sem izzadott ki még új alkotmányt vagy büntető törvénykönyvet se, mivel rettegett a változástól. Pedig a változás cool dolog, és ez Orbán sikerének egyik titka. Az önkormányzati választásokig a Fidesz is várt az állam megreparálásával, azóta azonban úgy restaurál, mintha muszáj lenne. Muszáj is: a szocialista építmény azért omlott össze, mert tétlenül, tehetetlenül nézték, ahogyan potyog a vakolat. A fideszes alkotmány, büntető törvénykönyv, önkormányzati rendszer diszjunkt milyensége mellékkörülmény: a lényeg, hogy akiknek készült, azok azt tapasztalják, hogy végre csinálva van valami. A baloldal 2009-ben is a Jobbik felbukkanását vélte az ország gondjának, nem azokat a gondokat, amelyek miatt felbukkant a Jobbik. Azóta se rugaszkodott messzire a fogalmatlan fasisztázástól, bár a kormány gazdasági kísérletezgetése kapóra jön neki. Csakhogy ameddig Napóleon haditettei igazolták, hogy a szakadatlan háborúskodásba beleszakad a gazdaság, addig a franciák elfogadták ezt. Amikor már nem tudta haditettekkel igazolni, na akkor gyűlölték meg. Ha Orbán Viktor nem újítaná meg az országot, valóban tarthatatlan volna a gazdasági mizéria. De megújítja, és a megújítás főleg azt jelenti, hogy a nemzet megszabadul minden mementótól, amely a félnótás, nyomoronc 8 évre emlékezteti. Az MSZP késztermékként kerülgette a selejtes országot, a Fidesz nekiveselkedett, megragadta, és formázza. Sajátos képre.

Az Orbán-rezsim alatt nem egy eurokonform falansztert tapint maga körül az alattvaló. Hiszen nem feltétlenül uniós GPS súgja neki, hogy honnan közelítse meg az ideológiai és társadalmi anomáliákat. Orbán legstabilabb embere, Kövér László kijelentette, hogy a komcsi gyilkolászás se szebb a náci gyilkolászásnál (Terror Háza+), ennek megfelelően szépen büntetendővé varázsolták a kommunista bűnök tagadását is. A rendőrminiszter, Pintér Sándor a valódi – tehát nem européer – jogi egyenlőségre esküszik, nem a „megélhetési bűnözés” legitimációjára. Az a korhű fejlemény, hogy a többség felelősnek, bűnösnek, mindenekelőtt elhagyva érezte magát az MSZP-SZDSZ-kormányok elvtelen pedagógiája alatt, kulcstényezőnek bizonyult kiebrudalásukhoz. Lehet európai illemtankönyvet etetni, de az a helyzet, hogy a magyar paraszt egyszerűen nem az a típus, amelyik elfogadja, hogy rajta kívül minden fontos, az „európai értékek”-től kezdve szűz szociológusok meg tüchtig diplomaták sommás véleményéig. És ne legyenek kétségeink, a paraszt magyart ’94 óta kizárólag Orbán Viktor képviseli. Kádár János örököse leginkább az volt, aki hozzá hasonlóan teljesen leszarta a kívül rekedt magyarságot: az SZDSZ. Személyesen is ismerek olyan Erdélyből eredő választópolgárt, aki azért szavazott Orbánra, mert „ő legalább kiáll az erdélyi magyarokért”. Orbán Viktor Magyarországa kevésbé egy periférikus EU-tartománynak láttatja magát, mint nemi jellegekkel rendelkező önálló testnek. Aki cikizi Schmitt Pált, amiért koppintotta disszertációját, annak jusson eszébe, hogy Gyurcsány vagy Bajnai legszívesebben Magyarország alkotmányát is koppintaná, szintén külföldi irományról – Schmitt dafke aláírta egyedi vonásokkal, a himnusszal, a koronával egyetemben. Ettől lesz Magyarország alkotmánya, ahelyett, hogy az Európai Bizottság körlevele lenne.

Igen, Orbán Viktor kalandor. Mindazonáltal tiszta szívből reménykedem abban, hogy a mai kisfiúk és kislányok közül senki, kivétel nélkül senki nem afféle unalmas, merev fafejeket tekint példaképének, mint Olli Rehn meg Neelie Kroes. Izgalmasabb ambíciókat érdemel Magyarország. Európa.