Engem – és gondolom sok más honfitársamat – általában hidegen hagy ez a kérdés, ugyanis mindig 5000 forintért tankolok. Kivéve, ha pont ellopták az autómat, persze csak véletlenül, mert mint tudjuk a hazai bűnözés már felszámolva. Azon már nem izgulunk, hogy valamely kurrens vízmárka literje a szupermarketekben 69 forintba kerül, ami 170-szerese a csapvíz árának. Az sem köztudott, hogy a nálunk vezető márkák sem igazán különlegesek, csak okosan „vettek” a címkére pár emblémát, hogy nyertek itt, nyertek ott. A sör pedig – amelynek gyártása semmiféle különösebben fejlett technológiai hátteret nem igényel – körülbelül annyiba kerül, mint maga a dízel üzemanyag. Nem is beszélek a BKV jegyek áráról.

Hova lett már a régi graffiti:

“Komcsik ne emeljétek a pogácsa árát, mert baj lesz.”

Valami különös oknál fogva mégis azon izgulunk leginkább, hogyan változik az üzemanyagok ára. Vannak más termékek is, amelyek ára durva, de külön hírben ritkán szerepelnek. Húsvét ürügyén az Eus tojásárak borzolták a közvéleményt, olyannyira, hogy még az is szerepelt a hírekben, hogy Csehországban hiány lépett fel, mert nem forgalmazhatták a lengyel, szlovák és magyar tojást. Érthetetlen, mert véletlenül tudom, hogy nálunk a tojáspiac jelentős hányadát az importált lengyel tojás fedi le. Persze az is igaz, hogy mi nem állunk csehül, mert nálunk a csalás igazi népi játék. Létezik tojás maffia is, amely simán megoldja, hogy a lengyel tojás, némi csúszópénz fejében magyarrá váljon. Egy tavaszi élelmiszer razzia (?) során 400 tonna rossz terméket foglalnak le a hatóságok. Mikor olvashatunk arról, kik és hol akarták ezeket ránk sózni. Mikor lesz akkora felhajtás ilyen ügyekben, mint S. Buci szabadulása körül? Mikor jelölik meg, Ali Baba korsóihoz hasonlóan ezeket az üzleteket?

A benzinnel, gázolajjal már más a helyzet. Bár erre is volt példa, szőkítették, keverték és röhögtek a markukba. Ez volt az olajmaffia. Gondoljuk csak végig. Nálunk több ága létezik a maffiának, mint Olaszországban. Maffiák és oligarchák, vagy a kettő egy és ugyanaz. Legyen szó tojásról, vagy gázolajról, egy a lényeg: szórakoznak velünk. Az olaj estében az baj, hogy itt összefonódik a tőzsde és az állam névre hallgató maffia. Ugyanis azt nem árt tudni, hogy ezek a szervezetek kavarják az üzemanyagárak körülötti hajcihőt. Az olajtársaságok “hallgatólagos egyetértésben” a rotterdami spot nyersolajárhoz igazítják áraikat. Attól azonban mindenki elzárkózik, hogy ármegállapodásnak nevezze ezt a mostanra már “polgárjogot” nyert, az olajtársaságok közötti versenyt korlátozó gyakorlatot. Sőt az sem jellemző, hogy bárki az állam szerepét firtassa, pedig az üzemanyagok ára jelentős adótartalmakat hordoz magában.