Hogy miért várható a kormány és a magyar bloggertársadalom összecsapása? Mert bűnöst kell találni. Valaki csak tehet a köztársasági elnök körül kialakult áldatlan állapotokról, és a Kedves Vezér egyelőre hallani sem akar arról a változatról, miszerint Schmitt Pál lenne ez a személy. Pedig hát Plagi bácsi egymaga mászott bele az emésztőgödörbe, és igazán nehéz lenne elvárni most a környezetétől, hogy ibolyaillatúnak és hótisztának találják… de ezt mindenki tudja, nem is érdemes elemezni. Viszont ő sérthetetlen, csakis mások tehetnek úgy a szagáról, mint a külleméről. De kik?
A kérdésre a választ ő maga adta meg. A méltán elhíresült Obersovszky-interjúban jegyezte meg, miszerint „egy blogger megtámadta”. Hát, nem kis csúsztatás egy majd’ évig tartó kutatómunkát névtelen bloggertámadásnak nevezni… ráadásul a hvg.hu-t is leminősíteni valahová a névtelenség homályába. Az bizony az ország egyik legfontosabb hetilapjának az internetes változata. De ha a Fidesz gonddal, konfliktussal találkozik, mindig talál vétkest, bűnbakot: így kriminalizálta annak idején a leszázalékoltakat, munkanélkülieket, nyugdíjasokat, hajléktalanokat, rezidens orvosokat… hosszú a sor, nem érdemes folytatni. Most jönnek a bloggerek.
Hanem ebbe valószínűleg beletörik a foguk. Egyrészt ugyanis a blog, mint műfaj, már rég nem bináris log, már nem a hülyegyerekek fóruma arra a célra, hogy a női napozóba rejtett webkamera felvételeit közzétegyék, különös tekintettel a fizikatanárnő kebleire – manapság a lehetetlen helyzet miatt ebbe a műfajba menekült a magyar sajtó olvasható része. Igen, van nyomtatott média is – az esetek túlnyomó többségében, kevés kivételtől eltekintve kormánypárti, olvashatatlan és drága. De van még. Csak már alig fizet, és alig akad, aki hajlandó benne publikálni, természetesen az érdemdús, finom tollú, kissé szenzibilis Bayer Zsoltot kivéve. Lassan egyedül is marad, és egymaga kell teleírja az egészet, néhány frissen végzett médiastúdió-szökevény segítségével. A nagyágyúk és a tábori tüzérség már a neten van. A gerillák is… szóval, nehéz dolog lesz jobbat, tehetségesebbet írni kormányoldalról. Meg többet se lesz könnyű. Viszont lehetetlen, hogy elkerülte volna az illetékesek figyelmét az a poénáradat, ami átzúdult az utóbbi pár napban a világhálón: már nem beszélhetünk blogokról, vagy bloggerekről, ez már népmozgalom.
De a Sándor-palotában és a Kossuth téren még mindig azt hiszik, hogy csak pár magányos farkas üvölt az égre a behavazott brjatszki erdőben. Nagyon csodálkozhatnak azon, hogy az eddig biztos támaszaiknak hitt jobboldali site-ok is közös nyilatkozatban követelik Schmitt távozását – hát mi van, kiesett a világ feneke? Valószínű, hogy azt tervezik, odavágnak egyet a toportyánférgek közé. Csak ezek a farkasok sokan vannak. Éhesek. Láthatatlanok. Okosak. Nem bénán, fásultan, kiszolgáltatottan üldögélő célpontok, mint az eddigiek. Ezek védekezni fognak.
És, hogy mi lelte azt a Fideszt, amelyik valamikor „mesterien” bánt az internettel? Semmi. Ugyanis ez egy legenda. Sosem voltak ők netguruk. Annyi az egész, hogy előbb használták fel a saját céljaikra a világhálót, mint az ellenfeleik, akik kissé elmaradtak a világtól – még a Fidesznél is jobban. És lőttek mellé a legények annak idején, fénykorukban is, küldtek kompromittáló Magyar Vizslát rögzített IP-című, náluk bejegyzett gépről, ami volt olyan marhaság részükről, mintha a kocsijuk rendszámát ott hagyták volna egy cserbenhagyásos gázolás helyszínén, másnap pedig beballagtak volna a rendőrségre egy újért. Törtek ők fel úgy honlapot, hogy hamarább buktak meg vele, mint Rottenbiller. Szóval, maradjunk annyiban, hogy a Fidesz hálózatépítésben volt nagy, nem internet-felhasználásban.
A mostani helyzetet azonban – mint az összes többit is – maximálisan ki fogják használni. Már lemondott Tulassay Tivadar, már kizárnák Szalma Botondot, a rosszul informált, elszabadult kereszténydemokratát, és biztos, hogy már keresgélik „azt a bloggert” is. Nem fogják megtalálni, akármilyen parádés bosszúra, bármilyen látványos Hosszú Kések Éjszakájára készülnek. És nem tudják megállítani a világhálón dübörögve, zúgva zajló véleményáradatot, ami bizony könnyen elsodorhatja őket. Marad nekik a kapkodás, próbálkozhatnak büntetgetéssel – nem fog menni -, csak nem nagyon érdemes. A sár már belekerült a ventillátorba, a motort nem akarják leállítani, így viszont óhatatlanul fröcskölni fog, mindenfelé.
Nem követhetnek el nagyobb hibát, mint ha kardot rántanak és nekirohannak az internetes véleményeknek – moszkitórajt fognak kaszabolni, ami véresre marja őket, de még csak meg sem sérül. Sőt, jó eséllyel összeszedik a maláriát is. Ez lenne a legnagyobb tévedésük, és ezt néhányan még közülük is tudják.
Tudják, hogy hibát készülnek elkövetni.
Hibázni fognak.
Tudatosan.
Bonyolult dolog ez.
Szele Tamás
























Kedves Tamás, gratula. Aleskovszkij ügyben elegendő, ha a tényeknél maradunk. A Dal Sztálinról változatban, az eredetiben, szó sincs a vitatott geotopográfiai determinációról – legfeljebb a magyar változatban. Ezt itt meghallgathatod: Pesnia o Staline http://mp3ostrov.com/?string=%DE%E7+%C0%EB%E5%F8%EA%EE%E2%F1%EA%E8%E9) Pár dallal lejjebb megtalálod a Tovariscs Sztalin változatot. Ott hangzik el a …moj tovariscs szerij brianszkij volk. Ez kettős tartalmat hordoz. Egyrészt utalás a brjanszki partizánokra, az emlékezetes erdei kalandokra. Másrészt a régi orosz mondást idézi sajátosan, miszerint: Tambovszkij volk tebe továriscs, azaz a tambovi farkas a te barátod. De ne menjünk ennyire messze. Köszönöm az írásodat és azt, hogy eszembe juttattad a Turuhani Krajt, ahova egykor a cári rendszer a gondolkodókat száműzte. Félreértés ne essék – nem a másként gondolkodókat, hanem az egyáltalán gondolkodókat.
Zseniális!
A nagy büdös helyzet az, hogy köpönyegforgató sz@rból nem lehet hazát építeni, legfeljebb szép nagy hazug házat. Eddig ennyit sikerült a narancs-selejtes oldalon.
…
http://hu.wikipedia.org/wiki/Brjanszki_ter%C3%BClet
Kedves Péter, némi igazad van. Létezik ugyanis Brjanszk, a brjanszki erdő, és létezik Bratszk, (amit én Brjatszknak ismerek), kikőtőváros az Angara partján, nemzetközi repülőtérrel, erőművel: na ezt az erőművet építették tudtommal a GULAG foglyai, akik néminemű blatnoj balladákat is írtak a nem túl kellemes klímáról és környezetről. No, ezek egyik sorára lettem volna bátor utalni: “barátaim a brjatszki farkasok”. Másfelől pedig… meglehet, hogy mivel az általam használt forrásmunka (Tetovált Sztálin) nem a legpontosabb fordítás, önkéntelenül is a schmittelés vétkébe estem. Ha így lenne, bocs mindenkitől, de majdnem biztos vagyok abban, hogy Salamov bácsi tudott helyesen írni oroszul. De mindenképp, kösz az észrevételt.
Tényleg csak a pontosság kedvéért: az eredeti szerző Baldajev. No, majd meg is próbálok foglalkozni a témával, mert egyre időszerűbb.
Na mármost, tényleg, csak az a fránya lelkiismeret.Utánanéztem, taxatíve, a legnagyobb pontossággal. Az általam említett balladának – nagy ritkaság! – megvan a szerzője, Juz Aleskovszkij, a vers címe: “Dal Sztálinról”. A Brjatszk-Brjanszk vitát eldöntő sor: “elhurcoltak Turuhán-vidékre”, amely azonban semmikép sem fekszik a valamikori Litván Nagyfejedelmség környékén. Annál inkább az Angara vidékén. De mentse mindkettőnket, hogy magyarul két fordítás is létezik, egyik jobb, mint a másik. Épp ezért egyiket sem olvassák. Aleskovszkij sem volt akármilyen figura… de ez egy másik mese. Az a lényeg, hogy barátaink a farkasok. Forrásmunka: “Az orosz kultúra, szöveggyűjtemény”. Elérhető a MEK honlapján. Most már erről ennyit… nagy őserdő ez.