Mi több. Valamikor a kilencvenes években eccerre találtuk ki egymástól függetlenül, hogy kéne nagyon a magyar uplugged, ha már Sting, az Aerosmith és PaulMcCartney rászánta magát az MTV-n. Miközben én lehetséges áldozatok után kajtattam, te szépen elmentél Horváth Ádámhoz rendezést tanulni. Mire eljött a felvétel napja már biztonságosan mozogtál a vezérlőben, én meg csak ültem melletted és hagytam megtörténni a csodát.

Vannak szép számmal öreg zenészek, akik még ma sem bocsájtották meg neked, hogy te már akkor nyolcszáz forintos gázsiért énekelted a Mária voltot, amikor ők százötvenért a magukét.  Kigyó und béka, minden mennyiségben. Nekem viszont te jelentetted a korrektség netovábbját, a szemtől szembe közelekedés ábécéjét, és ennek az ellenkezőjéről mostmár senki nem győzhet meg engem. Még akkor sem, ha az utóbbi években nullára ritkultak a találkozásaink, nem vagyok már újságíró, muzsikus lettem, szövegíró. Előbbiként messzi nem férek be vundermancsaftodba, utóbbiként pedig Dusán miatt nincs szükségünk egymásra, marad hát a távoli tisztelet…

De a dalaidat őrzöm. Valahol mélyen a szívemben. Ahogy anyám is magával vitte az Apám hittét, amikor tavalyl október végén tovább indult közülünk.

Óvjon az Ég, Zorán. Légy nagyon boldog. Mert, ahogy a  reklám is mondja. TE MEGÉRDEMLED…