A Milánnak két csatára maradt: Ibra, a böhöm, és El-Shaarawy, a tarajos fáraó. A többi még mindig patológikus eset. A Barbara kegyenc brazil, aki kb. egy éve nem rúgott egyeneset a labdába anélkül, hogy a combja bele ne rokkanna, a lehetőségek földjére utazott, hogy egy specialista masszírozza vizsgálgassa bibis járószervét. Inzaghit megviselte a kupameccsen pályán töltött több mint negyed óra és Maxi Lopez is kidőlt pár hétre.
Örömteljes, hogy Boateng felépült, hisz ő az őserő. Csakhát nem biztos, hogy jó ötlet megint mélyvízbe (lásd. De Rossi-Gago-Heinze gyiloktrió közé) dobni, ahogy az megesett korábban az Arsenal ellen. Akkor talán túl korán vetette be Allegri és ezt bánta újra Boa egészsége (meg persze, az ágyúsok az első meccsen). Van ott még egy egészséges Aquilani is, aki biztatóan mozog, de ez róla cirka négy éve folyamatosan elmondható, ezt a reményteljes jellemrajzot viszont nem képes átlépni azóta sem.
Valószínűbb a Nocerino-Muntari (8 tüdő/kopf) kezdő kettős, akik előtt le a kalappal, mert magasan várakozáson felül teljesítenek eddig piros-feketében. Tottit leütközik, a kiscsikókat (Lamela, Borini, esetleg Bojan) pedig rövid kantárra vagy mire fogják. A védelemben Abate és Antonini sem bevethető (sérülés, eltiltás), viszont visszatérhet Mexes, aki nagy formában játszott az utóbbi időben. Eltekintve attól, amikor csapd-le-Borriellót játszott egy röpke, de megörökített pillanatra.
Mondják sokan, hogy a spanyol Roma tökéletes gyakorlási lehetőség a BL-meccs előtt. Van benne valami, csak olybá tűnik, hogy a bordó-sárgák mintha egy osztállyal lejjebb játszanának olykor a Barcánál. Allegri sehol nem mondta, hogy nem a legerősebb tizenegyet küldi majd pályára, de azért valahol meglepő lenne, ha mégis. A sérülések miatt szűk a keret egy ilyen keménytökű sorozathoz. Pihentetni is kellene, csak szabad-é.
Luis Enrique picit nyalt, amikor azt nyilatkozta, hogy a Milan az egyetlen csapat Olaszországban, amely egyértelműen jobb az ő csapatánál. Bár, valószínűleg igazság felé tendáltak szavai. Meglátjuk.
Ezt kicsivel írom a végére, de tény: az utolsó öt Milan-Romából négy vendéggyőzelemmel zárult!
Átadom a szót, bordó-sárga kollegámnak. In bocca al lupo!
A szimpatikusabb és színesebb fővárosi csapatnak talán fontosabb lenne a ma esti győzelem, mint a piros-fekete sporttársaknak, akik egyrészt vezetik a tabellát, másrészt pedig remélhetőleg minimum fél, de jobb esetben háromnegyed szemmel már a szerdai Barca elleni BL meccsen cidriznek, vagyis most nem a Romát kell elsősorban megverniük. Ebből következően tartogathatják az erejüket, a gólokat, és persze az sem utolsó szempont, ha az állandó gyilkológépek (pölö a svéd útlevéllel cikázó bosnyák) sem a Farkasokon próbálják ki legújabb alattomosságaikat.
A Romának nyernie kell, mert egyrészt ezt már két meccsel korábban megmondta és célul tűzte ki Lajos (és amit a Mester mond, az úgy van), másrészt azért, mert ha komolyan gondolják, hogy elcsippenthetik még a dobogó csücskét – ahogy azt minden kulcsjátékos, edző és vezető úton-útfélen hangoztatja –, akkor a hátralévő 10 bajnoki mérkőzésen már nem szabad pontokat ajándékozni egyik ellenfelüknek sem… („Nem aprózzák el az elvárásokat!” – a Milános megjegyzése.)
A Farkasok teljesítménye a legjobb szándékkal sem mondható kiegyensúlyozottnak az idei szezonban, az viszont mindenképp bíztató, hogy az utolsó két mérkőzést egyaránt stabil, 1-0-ás győzelemmel hozták (Palermoban és otthon, a Genoa ellen).
Rövid pihenője után Stekelenburg már a Genoa ellen visszatért a kapuba, akinek remek teljesítményére az esti mérkőzésen biztosan szükség is lesz (sokak szerint a nyár egyik, ha nem a legjobb igazolása volt hatalmas holland válogatott hálóőr). Ő maga egyébként Ibrát tartja a kapujára legveszélyesebb játékosnak. (A bosnyáknál persze ez mindig attól függ, hogy épp a durcizós-rugdosós, vagy a mindent beleadva focizós kedvével lép pályára.) Én azért Stek helyében a CéRonaldo-kinézetre utazó frizuracica El-Shaarawy labdaszerzéseire is odafigyelnék.
Amennyiben a védelem hozza az előző két meccsen mutatott remek teljesítményét, különösen a végre magára találni látszó szöszi Kjaer és Gabriel Heinze (névnapja van, Isten éltesse!), továbbá Taddei (alias Tádé) sporttárs a hasznosabbik fajta paripaszökellésével parádézik a gyepen, akkor hátul nem lesz különösebb probléma. A lelki támasz és tekintély is ott lesz a pályán a Capitano (a.k.a. Totti) személyében, ha pedig Borini nem felejti otthon a góllövő cipőjét, Osvaldo pedig egyrészt nem húzza ki addig a gyufát Lajosnál, másrészt beállítja a góllövő csukáit, akkor minden esély megvan a hőn áhított három pontocska begyűjtésére. Egy biztos, a Milan legyőzéséhez száz százalékos teljesítményre lesz szükség.
San Siro, 20:45
A talán kezdők:
Milan: Abbiati – Bonera, Mexes, Thiago Silva, Zambrotta – Nocerino, Ambrosini, Muntari – Emanuelson – Ibrahimovics, El-Shaarawy
Roma: Stekelenburg – Rosi, Kjaer, Heinze, Taddei / Jose Angel – Gago, De Rossi, Pjanic – Totti, Osvaldo, Borini
Élő közvetítések az interneten:
STREAM 2
STREAM 3
