A Netflix amolyan online dvd-kölcsönző, akik amellett, hogy belevágtak egy saját sorozat gyártásába (ez a Lilyhammer), feltámasztanak elhunyt sorozatokat (pl. Arrested Developement) és mostanában azzal próbálnak maguknak hírnevet csiszolni a sorozatvilágban, hogy minden cancelt kapó vagy cancelre ítélt sorozat megmentőjeként tüntetik fel magukat, elég ha az utóbbi pár hétben a The River és a Terra Nova kapcsán felröppent pletykákra gondolunk.

Szóval ez lenne a Netflix, ami első sorozatának főszerepére megnyerte Steve van Zandtot, a Maffiózók Silvio Dante-ját (na meg sok-sok norvég fiatal és kevésbé fiatalembert), akinek nagyjából a Maffiózókkal ki is merül a karrierje, de ennek ellenére vagyis éppen emiatt tökéletes a Lilyhammer főszerepére.

Lilyhammer igazából nem is Lilyhammer, hanem Lillehammer, egy norvég kisváros, ahol száműzetését tölti a van Zandt által alakított karakter, Frank “The Fixer” Tagliano. Tagliano maffiatag, s miután lemészárolják a partnerét (és a kutyáját!!!), ő maga pedig épphogy megússza a dolgot úgy dönt, az FBI-hoz fordul segítségért, hátha ők meg tudják védeni. Persze, ha a kutya haláltusája és maga a tény, hogy a maffiózó csak úgy találkozót kér az FBI-tól még nem okozna totális agykárosodást, főhősünk még azt is megmondja, hol akar élni a tanúvédelmi program keretein belül. A választása Lillehammerre esik, hiszen 1994-ben itt rendezték a téli olimpiai játékokat, s hát olyan kedves számára ez a hely, hogy élete hátralevő részét itt szeretné leélni.

Hősünk végül eljut Lillehammerbe, s úgy dönt, itt folytatja jól bejáratott életét, immár Giovanni “Johnny” Henriksson néven, de eközben abszurdabbnál abszurdabb szituációkba keveredik, amik akár még jók is lehetnének (pl. a birkafejes), de az a helyzet, hogy az According to Jim ilyen viccesnek szánt szituációin nagyobbakat mosolygunk.

A Lilyhammer nem tudom mi akar lenni (vagyis tudom, de nem látom annak), de ha vicces maffiasorozatnak szánták, akkor nagyon össze kell kaparniuk magukat a készítőknek, mert ez így elég foghíjas lett. Akik a Keresztapa-trilógia óta elvonási tüneteiket “tökmindegymilyen” maffiasorozatokkal és filmekkel próbálják kezelni, azoknak biztosan tetszeni fog, de szólok: a Lilyhammer nem az, aminek elsőre gondoljuk – igaz, idővel még az is lehet.