Nem hiába a megemlékezés, hisz a szerző (többek közt)(mert ezek csak a generáció legjei) Allen Ginsberggel és Willaim S. Burroughs-zal alkotta a híres-neves beat generáció magját, így nevük összefonódott, világhírűvé váltak – a beatnikek több művészeti forradalommal egy időben alakultak mozgalommá, így összefüggéseket fedezhetünk föl például a francia újhullámmal is -

Nagy meglepetés volt, hogy megvetették a sok szempontból addig konzervatív témakezelést, érdekességük mégsem ebben rejlik, hisz több elődjük is volt ebben (Thomas de Quincey – pl. drog, Henry Miller – szex, satöbbi…) – forradalmuk magja a stílusukban fogant meg – nem nagy újdonságot mesélek el azzal, hogy az írók egy része deviáns, alkoholista vagy netán kábítószerfüggő, ráadásul az ő korukban még hírességnek is számítottak, így a többségnek a nőkben sem volt hiány, mégis ők voltak azok, akik ezt az életstílust egyrészt fölvállalták, másrészt föl is turbózták még jó pár olyan motívummal, ami addig ismeretlen volt –

Kerouac ennek a nemzedéknek volt az egyik vezéralakja – művei többnyire utazásokról, kalandokról szólnak, az addig meg nem szokott szemérmetlenségben – így válhatott példaképpé az irodalom olyan alakjai számára is, mint pl. Hunter S. Thompson, Ken Kesey vagy Richard Brautigan, de hatással volt többek közt a Beatlesre, Jim Morrisonra és Bob Dylanre is, sőt, Morrison akkori állítása szerint a Doors munkássága nem lenne elképzelhető Kerouac hatása nélkül –

Nos, az olvasottak után talán érthető, mi az oka annak, hogy Kerouac népszerűsége töretlen, a (csekély) olvasó fiatalság jelentős része miért rajong továbbra is a beatnikekért, a hippik atyjáért.

Ha netán beleolvasnánk egy kicsit Kerouac munkásságába, egy kis ízelítőt nyerhetünk innen – (bár egy Kerouacról szóló cikkben talán megjegyezhetem, hogy a saját véleményem az, hogy a prózája mérföldekkel alázza meg a líráját)(tényleg):

Bónusz jó hír, hogy az Úton eredeti, cenzúrázatlan változata is most jelent meg nem rég, és erről írni is fogunk a közeljövőben!