A Magyarhangyához sokban hasonlító [foszfor] társaság a kultúraközvetítés szokatlan válfaját űzi, céljuk, hogy közösségi, érték alapú és aktív kulturális párbeszédben vegyen részt mind az alkotó, mind a néző. A szürke klisékbe és az udvarias vastapsokba belebolondult zombikon túllépve hisznek abban, hogy újjáéleszthető még a kultúra, s az iránta mutatott érdeklődés.

Foszforproject című sorozatunkban – a csoport által elindított hagyományhoz igazodva – körülbelül száz szavas „minirecenziókat” közlünk egy adott darabról, az őszinteség jegyében. Hisszük, hogy ez a fajta véleménynyilvánítás hozzásegít minden színház- és kultúraszeretőt ahhoz, hogy ne csak a sablonszerű PR-szövegekből, és a túlhájpolt alkotói nyilatkozatokból tájékozódhasson a jövőbeli néző.

Második alkalommal Henrik Ibsen Peer Gynt című drámáját néztük meg az Örkény Színházban, Ascher Tamás rendezésében.

Peer Gynt, a mihaszna fiú, hol lányokat csábít el, hol a falubelieket szórakoztatja hihetetlen történeteivel. Miután megszökteti a menyasszonyt a menyegzőről, menekülnie kell a család haragja elől, és elalszik az erdőben.
Álma életútnyi utazás a földalatti szörny-birodalomtól a sivatagon át az elmegyógyintézetig. Sodródva-vándorolva keresi és veszti el újra meg újra önmagát, míg útja végén, vénséges vénen érti meg, hogy mindvégig épp az elől menekült, amit keresett.

Szereplők: Polgár Csaba, Kerekes Éva, Szandtner Anna, Bíró Kriszta, Csuja Imre, Epres Attila, Ficza István e. h., Für Anikó,Gálffi László, Király Dániel e. h., Kulcsár Viktória e. h., Nagyhegyesi Zoltán e. h., Stefanovics Angéla m. v., Takács Nóra Diána, Varga Milán.

További alkotók: Izsák Lili (díszlet), Matkó Tamás (zene), Nagy Fruzsina (jelmez), Horváth Csaba (koreográfus), Bányai Tamás (világítástervező), Érdi Ariadne (asszisztens), Horváth Éva (súgó), Berta Tamás (ügyelő), Gáspár Ildikó (dramaturg).

McMurphy:

Ascher Tamás darabjaira szedte, majd újra összerakta Ibsen művét. Hozzátett és elvett; több helyen rejtett kiszólásaival reflektált napjaink aktuális kulturális történéseire. Tele volt rengeteg friss és újszerű ötlettel az egész, ami miatt lendületes volt, bár számomra néhol – bár nem kedvelem a szájbarágós alkotásokat – túl zavaros; helyenként nem tudtam, hogy mi volt a rendező szándéka, vagy ami még zavaróbb, nem tudtam, hogy mi a karakter szándéka. Sokszor nem értettem a szereplők motivációit; honnan jönnek, merre tartanak, és legfőképpen azt, hogy miért teszik mindezt. Polgár Csaba szimbolikus jellegű meztelen jelenete a darab végén egyértelmű gesztus, de sokkal inkább tűnt úgy, hogy a színész vetkőzött le, és nem a karakter.
5/3

Bódi Péter:

Henrik Ibsen drámáját érdekes kompozícióban mutatta be az Örkény Színház. Egyfelől stílusában, eszközeiben gazdag, újszerű darabot láthatunk, másfelől eleinte szokatlan lehet a nézőnek, hogy sokban ragaszkodik az eredeti drámához az előadás. Legszembetűnőbb először a nyelvezet, szinte teljesen hűen őrzi az eredetit, de ez mégis megszokható. A színészi alakítások – ha kicsit szinkrontalálkozónak is tűnhet pár jelenet :) – kellőképpen erősek, hitelesek. A darabot akár rendezési cégér gyanánt is emlegethetnénk Ascher Tamásnak. A díszlet és a jelmez, a precízen bevilágított színpaddal pedig már önmagában is elbűvöl egyszerűségével, nagyszerűségével.

5/5

Sorozatunkban egyúttal az olvasót is aktivitásra sarkalljuk: ha láttátok az adott darabot, amiről írunk és elég bátrak vagytok, írjatok ti is a [foszfor] facebook falára száz szóban, s ezzel fölkerültök a térképre.