Nők a finn Parlamentben. (forrás: Wikipédia)

Az Ertsey Katalin által december 6-án benyújtott 33%-os női kvótát javasló törvénytervezetét a KDNP ultrafeministának bélyegezte, a Parlament pedig elvetette.

Jelenleg az Országház női képviselőinek aránya 9,1%, tehát a 386 képviselőből 35 nő. Ezzel az aránnyal a világranglista 107. helyén állunk, a következő országok vesznek körül bennünket: Kenya, Örményország, Elefántcsontpart és Kiribati. Az LMP-s képviselő javaslatával Németország, Svájc és Ausztria lehetnének a szomszédaink, de köszönhetően a vegyes választási rendszernek, ez a gyakorlatban kb. 16%-os női képviselő arányt jelentene: ezzel Albánia és Azerbajdzsán szintjére kerülnénk, és sikerrel megelőznénk olyan országokat, mint Törökország, Oroszország vagy éppen Zimbabwe.

A női kvóta ellen jellemzően a jobboldali pártok: a neoliberális konzervatívok, és a kereszténydemokraták tiltakoznak. Utóbbiak vallási és feudális okokból, a hagyományos női-férfi szerepek miatt – ilyen irracionális dolgokkal jobb nem is foglalkozni, sokkal pikánsabb azonban az előbbiek szabad döntés joga melletti érvelése.

Ők ugyanis félresöpörnek mindenféle ellenvetést azzal, hogy miért is kivételeznénk bármilyen csoporttal egy demokráciában.

Nem számít az a nyilvánvaló tény, hogy a nők évszázadokig el voltak nyomva, és vannak még most is, mivel egy patriarchális társadalomban élünk – ez tetten érhető az alacsonyabb fizetésükben, és az emberekben élő, általuk éltetett hagyományos női-férfi szerepben is. Azért nincs elég női képviselő a Parlamentben, azért nincs elég nő vezető beosztásban cégeknél, mert sokkal nehezebb előrébb jutniuk, mint a férfiaknak.

Tényleges, intézményes negatív diszkrimináció nincs – társadalmi előítéletek azonban nagyon is vannak, akárcsak a cigánysággal szemben – persze eltérő jellegűek.

Én személy szerint természetesen azt támogatnám, ha a női és férfi kvóta 50% lenne – ez még csak nem is pozitív diszkrimináció volna, hiszen tudvalevő, hogy a lakosság fele nő, akiknek más érdekeik vannak, mint a férfiaknak, és amelyeket hitelesen csak a nők tudnak képviselni. A svéd parlamentben (ahol a nők aránya 45%) készült egy kimutatás, miszerint a férfi képviselők két leggyakrabban használt szava a ‘pénz’ és a ‘hatalom’, míg a nőknél a ‘gyerek’ és a ‘család’.

Ezzel szemben az ókonzervatív, keresztényfundamentalista KDNP az ‘ultrafeminista’ terminust vágja rá egy 16%-os kvótára, ezért úgy döntöttem mutatok én ultrafeminista indítványt, csak hogy helyre rakjuk a fogalmakat.

Takarodjanak a férfiak a közéletből!

Merjünk nagyot gondolni. Túl sokáig voltak elnyomva a nők, amiért ideje revansot venni. Azért, hogy újra egyenlővé tegyük a két nemet negatív diszkriminációra van szükség a férfiakkal szemben.
Az emberi szabadságjogok, és esélyegyenlőség jegyében a következő célokat kell ebben az évszázadban elérnünk:

1. Férfiak nem indulhatnak választásokon, és semmilyen államigazgatási posztot nem vállalhatnak.
2. Megszüntetjük az általános választói jogot: a férfiak többé nem szavazhatnak.
3. A férfiak nem tölthetnek be irányítói pozíciókat vállalkozásokban.
4. A férfiak nem járhatnak többé egyetemre, majd középiskolába, csak fizikai munkát végezhetnek.
5. A férfiak semmilyen oktatásban nem részesülhetnek, feladatuk ház körüli munkák elvégzése és a gyermeknevelés.

Ezt reálisan cirka 2100-ig lehet elérni, az évezredből fennmaradó 900 évben a férfiak végre azt tehetnék, amire teremtette őket a Jóistennő: gyermeket nemzhetnének, és elvégezhetnék a nehéz fizikai munkát, míg a nők a szellemi téren tevékenykednének, és mivel a természetnek köszönhetően jóval empatikusabbak, egy kevésbé véres történelemre számíthatnánk a harmadik évezredben.

Ezután, 3000 körül szépen, fokozatosan újra ugyanazokat a jogokat lehetne biztosítani a férfiaknak, mint a nőknek, szavazati jog is megilletheti őket, akár. Férfi kvótáról persze szó sem lehetne, hiszen az a szabad döntés korlátozása volna.