Arra még nem jöttem rá, hogy mi fog történni idén júniusban, de ahogy a jelenlegi állapotokat elnézem, csak arra tudok gondolni, hogy jön a Jótündér keresztanyánk és a varázspálcájával egycsapásra rendet tesz a mi kis birodalmunkban. Ha azonban körösztanyánk nem csinálja ezt, akkor a kormányt el lehet zavarni. Persze ez még nem azt jelenti, hogy menni is fognak, de a lehetőség adott, bár gyanítom, hogy sokan nem várnák meg az új Magyarországot, az orbáni konszolidáció kezdetét.

Ha egy kicsit is ismerjük a történelmet, akkor tudjuk, hogy a konszolidáció nálunk mit is jelent. Elég csak a Kádár-félére gondolni az 1956-os forradalom után. Kádár egy kicsit engedett a szíjon, az élet egy kicsit jobb lett, többet elnézett a rendszer, hogy az egyén jobban éljen, de azt megkövetelte, hogy politikáról szó ne essék. Nincs ellenzékieskedés, nincs pofázás, van helyett gulyás, azt lehet zabálni. Teli hassal pedig nehezebben mozdul az ember.

Pontosan ezért nem értem az Orbán-kormány viselkedését. Én tényleg úgy gondolom, még a tüntetések után is, hogy az ország nagy része még most is magasról tesz arra, hogy új Alaptörvény van, hogy milyen lett az népnevelési- és a felsőoktatási törvény, hogy a választási rendszer miben is változott, és hogy ez kinek is kedvez. Magasról tesz ő a politikára, legyen meg a húsleves és a rántott hús vasárnap délben egy jó kis sörrel, borral, pálinkával (már én kérek elnézést ezért a túlzottan egyszerű fogalmazásért). Szóval a lényeg az, hogy tömeget nagyon nehéz ilyen témákkal megmozgatni. A többség számára ezek elvont dolgok, a politikusok játékszerei, amelytől neki a saját kicsi élete se jobb, se rosszabb nem lesz. Pofázni úgysem fog, szavazni sem biztos, hogy elmegy, iskolába nem jár már a gyerek sem, arra meg hogy az új Alaptörvénybe Isten vagy Misimókus van beleírva, magasról szarik.

Arról most nem is beszélek, hogy mennyire mozdul meg a tömeg például a Demokratikus Koalíció vagy az MSZP szavára. Ők most nyilván úgy gondolják, hogy a tömeg testén vezethet az út a hatalomba, vissza a bársonyszékekbe, de azt úgy látszik nem tudják, hogy a többség semmivel sem kedveli őket jobban, mint a Fideszt. Mert hát a gennyes tus és redvás szendvics közötti választási lehetőség számukra nem pálya.

Amivel igazán utcára lehetne vinni a tömegeket, és nem csak a fővárosban, hanem országszerte, az az lenne, ha végre valaki arról kezdene el beszélni, hogy a kormány az emberek egzisztenciáját, megélhetését is tönkreteszi, hogy a bérek csökkenek, az árak emelkednek, és hogy ez egy egyre szegényedő országot jelent. A sokmillió koldus országát. Ehhez azonban nem politikai pártok kellenek, hanem civil mozgalmak (akik nem alakulnak párttá, mikor megérzik a parlamentbe jutás lehetőségét), és a szakszervezetek, akik képesek a saját kicsinyességükön és székféltésükön felülemelkedve az utcára vinni a tömeget. Mert erre igazából ők képesek. Meg Orbán Viktor, de ő hülye lesz ilyet csinálni. Hogy egy régi szocdem idézetet mondjak: Nem föld, hanem kenyér kell.