Az utóbbi időben módszeresen terjesztik a szabadságharcot vívó, szuverenitásában veszélyeztetett ország téveszméjét, tüntetéseken védik a hazát, és gyarmatosítással vádolnak mindenkit, aki vitába mer keveredni a Kedves Vezetővel. El kell ugyanis terelni a rajongók figyelmét az őket is sújtó gazdasági gondokról, az ország bóvlivá züllesztéséről.

Bűnbak itt mindenki, az Európai Uniótól a Valutalapig, a bankoktól a nemzetközi tőkésosztályig. Igazából nagyon vicces, hogy a jobboldal és a szélsőjobb az anarchisták és a komcsik lózungjait visszhangozza, szinte már várom, hogy legközelebb sarló-kalapácsos zászlóval vonuljanak, végül is az illik ehhez az összeesküvés elmélethez.

Magától a Kedves Vezetőtől hallhattuk, hogy Brüsszel olyan, mint Moszkva, az internetet meg elárasztották azok a cikkek és kommentek, amelyek szerint éppen most gyarmatosítanak minket, vagy már gyarmatok is vagyunk.

Könnyű belátni, hogy ez marhaság. Olyan nincs, hogy egy ország, egy nép önként és dalolva válassza a gyarmati státuszt, no meg olyat sem látott a világ, hogy ha már egy ország gyarmat, akkor saját döntése alapján bármikor, a gyarmattartó elleni harc nélkül kivívhassa önállóságát. Márpedig mi saját akaratunkból léptünk be az Unióba, ezt a népszavazáson is nagy többség támogatta. Ha pedig megbolondulnánk és Vona Gábor javaslatára ki akarnánk lépni, minden további nélkül megtehetnénk.

Van élet az Európai Unión kívül – ezt is magától a Kedves Vezetőtől tudjuk. Igaza van, lehet a periférián is vegetálni, ott van példának okáért Fehéroroszország, amely hosszabb távon ezt a „függetlenséget” élvezheti, a nagy kérdés, hogy jó lenne-e ez nekünk. Én még emlékszem, hogy mennyire vágytunk az Unióba, mennyire örültünk 2004-ben, hogy kompország végre kikötött a nyugati parton és ezzel több évszázados álmunk teljesült. Sőt, arra is emlékszem, milyen érzés volt átlépni Hegyeshalomnál a vasfüggönyön, és mekkora para volt hazafelé a bőröndbe rejtett tiltott könyvvel várni a vámvizsgálatot.

Nem vitás persze, hogy szuverenitásunk egy részéről le kell mondani a közösség javára, de mindennek ára van. Ha kell az a sok százmilliárd forint, amit a német, a holland, a svéd stb. adófizetők évente idecsorgatnak nekünk, ha kell a szabad mozgás Európában, ha kell az uniós tagsággal járó nemzetközi befolyás, akkor tudomásul kell venni, hogy a klubnak vannak szabályai, amiket be kell tartani. Pláne, hogy ezt szerződésben vállaltuk.

Az is világos, hogy a bankok, a multik, nemzetközi tőke nem jótékonysági intézmény, a saját profitérdekeiket szolgálják. Globalizált világban élünk, sok fontos gazdasági folyamat kikerült az egyes nemzetállamok ellenőrzése alól. És igen, bizonyos mértékig ki lehet lépni a globalizált világgazdaságból is, ott van Mianmar vagy Észak-Korea példája, arrafelé ráadásul keleti szél fúj, én mégsem vágyom abba az alternatív valóságba. Akkor már inkább gyarmatosítson a Tesco meg a McDonald’s.

A bankok, a multik túlkapásai ellen egyetlen módon lehet hatékonyan fellépni: ha nemcsak ők, hanem a szabályozásuk is részben nemzetközivé válik, ha az Európai Unió elég erős lesz. Strong Europe, hogy bizonyos Orbán Viktor fél évig harsogott szlogenjét idézzem.

A magyar szuverenitást paradox módon ma kizárólag azok a mozgalmak veszélyeztetik, amelyek az Unióból történő kilépést, a Nyugattól való elszakadást, a gazdasági autarkiát szorgalmazzák. A flottáról leváló „gyorsnaszád” ugyanis igen sebezhetővé, kiszolgáltatottá válna a világgazdaság viharos óceánján. Alapvető nemzeti érdekünk, hogy az európai közösség tagjai maradjunk.