A belső teret úgy tervezték, hogy nyolc ember kényelmesen elférjen: felszerelték mindennel, ami a kényelmes, modern élethez szükséges (konyha, központi fűtés, és fürdőszoba), és egy csomó divatos, beépített bútorral szerelték fel, mint például a kényelmes fotelekkel, amelyek néhány mozdulattal ággyá alakíthatóak.
Akkoriban úgy gondolták, hogy a Futuro-val oldják meg majd a világ lakhatási problémáit: az egyszerűen, gyorsan és olcsón előállítható épületek jól mutatnak majd a burjánzó nyomornegyedek helyén. Úgy vélték, az újszerű design áthatja majd a társadalom minden szintjét, nem csak a kormányzati lakásprogramokat óhajtották felvirágoztatni, hanem a gazdagokra is gondoltak, akik majd Futuro-t vásárolnak téli menedékként a síparadicsomba, sőt hoteleket terveztek, ahol az egymásra és egymás mellé halmozott Futuro házakat egy központi liftrendszer kötötte volna össze. Egész városrészeket álmodtak a fényes jövőnek, de az álom sajnos – nem sajnos – nem jött be.
Valaki nagyon haragudhatott a Futuro-ra, a balszerencse szigorúan követte útját, bárhol is járt. Például Amerikában egy sajtótájékoztatón tervezték bemutatni, ahol az újságírók jelenlétében az előre összeszerelt Futuro házat egy helikopter emelte volna a helyére. A helikopter azonban működésképtelenné vált és állítólag minden lehetséges helyettesítő helikopter akkor épp elfoglalt volt, 8000 mérfölddel arrébb harcolt a kommunisták ellen Vietnámban.
A Futuro-val az 1973-as olajválság számolt le végérvényesen, amikor a műanyag hirtelen sokkal, de sokkal drágább lett. Végül összesen 96 lakást adtak át, felét Finnországban, a másik felét szerte a világon, összesen 24 országban.























Simán laknék benne.
A piac helyett a piac irányítói döntöttek:(