Hogyan döntsön valaki, ha a lehetőség, ami előtte áll egyben meg is pecsételi őt? A Gödör Klub körüli aktuális események nem csak újabb példát szolgáltatnak a kormány centralizációs törekvéseire és a közélet eluralására, hanem felvetik a hatalomhoz való igazodás mértékének problémáját illetve az azt egyébként jól (ki)használó egyén felelősségét is.

Csöbörből Gödörbe

Az Erzsébet tér helyzete az utóbbi tizenöt évben tisztázatlan volt. 1997-ben kezdődött meg a Nemzeti Színház új épületének előkészítése, azonban 1998 őszén a munkálatok az akkori kormány döntése nyomán abbamaradtak. A főváros később elfogadta a tér közparkként és mélygarázsgént való hasznosítására tett kormányzati ajánlatot.

A terület tulajdonjoga körül is felmerültek problémák, ajándékozási szerződés keretében előbb az állam fennhatósága alá került a tér, azonban a projekt meghiúsulása után Demszky Gábor bejelentette, hogy a főváros mégis igényt tart a területre.

Eközben a város egyik legértékesebb telkén két éven keresztül egy hatalmas, tisztázatlan jövőjű gödör tátongott, emlékművet állítva az ellenzéki főváros és az állam impotens kultúrpolitikájának, illetve a két fél elhibázott együttműködésének.

A tér sorsa 2000 nyarán rendeződni látszott, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma titkos elbírálású, két és fél milliárd forintos költségvetésű pályázatát az akkor még Firka Építész Stúdió néven futó, ma Uni-co Kft-ként ismert, a Gödör Klubot azóta is, non-profit módon üzemeltető építésziroda nyerte. 2002 nyarára befejeződtek a munkálatok, azonban a földalatti építkezés egy része forráshiány miatt máig befejezetlen maradt, az eltelt tíz évben pedig a felszíni munkák nem állták ki az előre nem várt(?) igénybevételt. A Gödör Klub és a körülötte lévő park azonban eközben egy generáció Ifjúsági Parkjává vált, kultikus találkozóhely és a város egyik központja lett belőle.

A Gödör Klub üzemeltetése szokatlan módon a kivitelező kezében maradt, a Filep Ákos vezette csapat tizedik éve hogy ideiglenes szerződéssel (melyet egyébként bármikor felmondhatott volna a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium három hónapos határidővel) irányítja a helyet. Az Uni-co Kft. részben saját forrásokból, pályázati pénzekből, a klub büféjének bevételéből és a belépőkből fedezte a változatos és sokszor ingyenes kulturális programokat. Jól működő szimbiózis alakult ki a klub és a vendégei, a téren éjjel-nappalis bort ivó, a Gödörbe csak pisilni járó fiatalok, az üveget gyűjtő csövesek és a gördeszkás tinik között. Az eddigi vezetése a klubnak megtehette, hogy nem elsősorban üzleti vállalkozásként kezeli a helyet, ráadásul eközben amolyan mellékprojektként is sikerre tudták vinni azt, állami támogatás nélkül.

Ezt az ugyan korántsem problémamentes, de mégis működő struktúrát zavarta meg a múlt év végén a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. Bejelentették, hogy az eddigi, januárban lejáró szerződést nem hosszabbítja meg a mostani üzemeltetéssel. A Uni-co igénye a döntés pályázati úton való meghozatalára, vagy legalább a méltó búcsúra süket fülekre talált, elmérgesedett a hangulat. Az állam einstandot hirdetett, a Design Terminálon keresztül átveszi a klub vezetését, az új programszervező és a változás arca a veszprémi illetőségű, többek közt Volt Fesztivál és Balaton Sound programszervezőjeként ismert, a rendszerváltás óta FIDESZ-közeli Muraközy Péter. Itt tartunk most.

Újabb csepp

Szórakozóhelyek, klubok mindig is nyíltak és zártak be, változott profiljuk, tulajdonosuk vagy helyük. Kár lenne azt gondolni, hogy most a Gödör, vagy korábban akár a Tűzraktér, akár a Zöld Pardon (az Új Színházról nem is beszélve) körüli ügyek mozgatója kizárólag az állam, a főváros, vagy valamilyen más meghatározó politikai, gazdasági erő, érdek. Az viszont tisztán látszik, hogy az aktuális kultúrpolitika szemellenzővel hozza meg döntéseit a területen, nem elsősorban a kultúra aktív fogyasztóinak érdekeit szem előtt tartva. A legnagyobb baj, hogy olyan szinten és módon avatkozik be, ami nem az állam feladata, hatásköre kéne hogy legyen. Be lehet zárni egy helyet, ha lejárt a szerződése, le lehet bontatni, ha nem tiszták az ügyei, le lehet cserélni az üzemeltető gárdát a saját embereinkre. Kérdés, hogy kinek jó ez? Ezeknek a helyeknek a létjogosultsága nem kérdéses, erőfeszítéseket pedig az érdekükben kéne tenni, nem ellenük. A Gödör valami olyat valósított meg, ami az államnak soha nem sikerült volna ebben a formában. Most pedig itt a szüret ideje.

Fejes az Akváriumba

Részben jogosan mondhatja akár az új üzemeltetés, akár az egyszeri, parkban berúgó, esetleg lent bulizó egységsugarú városlakó, hogy nem változik semmi, a Gödör marad a régi. Muraközy Péter már bizonyított, szakmai kritika kevés érheti munkásságát, nagyágyú az iparban, ráadásul a hátszél is megvan, ez jó lehet a klub szempontjából. Az ügy egyáltalán nem róla szól, ő csak kapott egy feladatot, amit valószínűleg jól el is fog végezni. Ez azt is jelenti azonban, hogy az állam kezévé vált egy olyan ügyben, ami mellé a nevét csak áldozatok árán adhatja. Most pedig csodálkozik, hogy ez a hal is a fejétől bűzlik. Valamit valamiért, aki kurvának áll… és még ragozhatnánk a dolgot.

Lehet ezt így is, ha nem ő, akkor majd más, mondhatja jogosan. Eszközt kapott, de mi szentesíti azt? Így alakult, hát igen. Ez is csak egy munka, amit el kell végezni. Aki azonban azt gondolja, hogy az egyénnek nincs felelőssége bármilyen rendszer magasabb szintjén, az téved. Ezzel a lépéssel Muraközy nem csak a Gödör helyén nyíló új helyhez adja a nevét, hanem a kormány egy intézkedéséhez is, amit az abszolút hatalom nevében hajtanak végre. Olykor ennek, olykor annak, de mindig valakinek a kárára. Előbb vagy utóbb már nem lesz olyan ember, aki ezt ne érezné saját bőrén, vagy ne vehetné észre. Lassú víz partot mos, de ez a malom önmagát őrli.

A Gödör Klub a hétvégén gyors kényszerbúcsút vett. A jövője egyelőre tisztázatlan, sejthető hogy új helyszínen folytatja működését. Az Erzsébet téren pedig február 1-től új értelmet nyer a Nemzeti Gödör kifejezés.