Először is jó, ha tudjuk, hogy ez az állítólagos világvége nem csak úgy minden ok nélkül történik és hogy az emberiségnek végleg befellegzett. A maja indiánok a világmindenséget ciklikusan körforgásban képzelték el, amelyet bizonyos időközönként pusztulás súlyt, majd megújul.

Egyszer régen volt egy ember nemzedék, amely óriásira nőtt. Ám nem elég magasra, ugyanis 4008 év után egy hatalmas szökőár elnyelte őket ez az áradás olyan nagy volt, hogy még a Napot is kioltotta. Ám néhány rátermett óriás életben maradt. Legtöbbjük hallá változott, ám kettő közülük felmászott egy magas fára, és életben maradt és megalapították a második világ nemzetségét (persze bennem is felmerült a kérdés, hogyha a hullámok még a Napot is elérték, egy fára menekülő emberpár hogy úszta meg; maradjunk annyiban, hogy így történt és kész, máskülönben mi most nem lehetnénk itt).

A földet újra benépesítő emberek boldogsága és nyugalma azonban csak 4010 évig tartott, ekkor azonban akkora orkán erejű szél támadt, hogy elfújta az embereket, és kioltotta a Napot (a Nap minden világvégével megszívja, a maja indiánok benne látták az éltető erőt, tehát logikus, hogy a régi világgal együtt neki is vesznie kell). Csak úgy tudták átvészelni az üvöltő szelet, hogy farkat növesztettek, és a fába kapaszkodtak. Így jöttek létre a majmok, Darwin tehát nem tévedett nagyot, tényleg rokonok vagyunk. Persze ketten megintmegmenekültek a természeti csapásból, és elkezdődött a harmadik korszak

4081 év után megint vége lett a világnak egy hatalmas tűzvihar miatt, ám voltak, akik ezt is túlélték, új nemzetséget alapítottak, akik közel 4000 év után vér és tűzesőben vesztek oda. Ezzel el is érkeztünk a jelenhez, ugyanis mi alkotjuk a Föld ötödik generációját (legalábbis még egy évig). A maják nekünk földrengést jósoltak, jó, ha tudjuk. Ám a fenti történetből világosan látszik, hogy az emberanyag nem vész el, csak átalakul. Talán szárnyakat növesztünk, ki tudja?

Arról nem is beszélve, hogy két szerencsés társunk (egy férfi és egy nő, a gyengébbek kedvéért) biztos túlélő lesz, és rájuk hárul a fajfenntartás izgalmas és akciódús kötelessége is. Tehát nem az a fő kérdés, hogy lesz-e világvége, hanem hogy elég szerencsésnek érzed-e magad? Továbbá övék lesz a Nap újjáélesztésének feladata is. E tekintetben a maják eléggé akkurátusak: ez ugyanis csak emberáldozat révén lehetséges (itt megint vagy egy logikai bukfenc, hiszen kit áldozzon fel az a két nyomorult túlélő, hogy utána benépesíthessék a világ többi részét?). Amúgy az emberáldozósdi központi motívuma volt a Dél-amerikai indián kultúrának, hitük szerint csak így lehet biztosítani, hogy a Nap zavartalanul folytathassa az útját fenn az égen. Az aztékok viszont átestek a ló túloldalára, ők évente több ezer hadifoglyot daráltak be.

Mindebből azt a tanulságot szűrném le, hogy egy lehetséges világvége nem feltétlenül jelenthet rosszat. A maják jóslata metaforikus értelemben az örök megújulásról szól, arról, hogy időnként a világra ráfér egy formatálás, hogy valami jobbnak adja át a helyét. És lássuk be, hogy ez igencsak ránk férne.