A fővárosi ellenzék elveszítette legfontosabb és legnépszerűbb fórumát. Nem segített hát a gyűjtés, a támogatás, a vállalt rokonszenv, nem számított, a szakma mekkora óriásai adták a nevüket a beszélgetős csatornához, a szabad adóhoz. Mindez csak késleltette az elkerülhetetlen végzetet, el nem hárította. Még így is, mekkora óriás lehetett a Klub Rádió, hogy egy kormány minden hatalma másfél évig birkózott vele!

Nem hümmög többet Bolgár György, nem dörmög Kuncze Gábor a telefonba, nem halljuk Göczey Zsuzsa csodálatos zenéit, nincs többé Latin és elhallgat Gálvölgyi. Befogták a szájukat? Ahhoz azért korábban kéne felkelniük. Megszólalnak még, a magyar értelmiség hangját így nem lehet elfojtani. És nem lehet tehetségtelen ripőköket kinevezni a helyükre, önkéntes mérvadóknak. Ennyiben nem maradhat a gaztett, az bizonyos. Ha a nemzet lelkiismeretét és legragyogóbb elméit a pálya szélére szorítják, vagy akár pályán kívülre kényszerítik, annak szomorú következményei lesznek. Nem annyira a nemzetre – bár annak is árt! – de a kiszorítókra nézvést mindenképpen. Csoda lenne, ha ezt a lépést ne követnék tüntetések, netán éhségsztrájkok és egyéni tiltakozások, méghozzá tömegével és sorozatosan. Ravasz dolog volt, hogy pont Karácsony előtt pár nappal jelentették be a Hiób-hírt, hátha ilyenkor mindenki ünnepel és észre sem veszi, de így nem lehet elkerülni a feltűnést. Viszont az ünneprontás sikerült, a sérelem kétszeres, sokszoros. Elég volt az álnok, lopakodó gaztettekből, még az a csoda, hogy nem éjjel közölték a frekvencia elvételét – amúgy is az a kedvenc napszakuk. Hiába, a sötétség megmutatkozik, nem lehet eltitkolni.

Nem titkolják.

De mi lesz? Hogyan tovább? Valószínűleg van az a pénz, amiért újabb pár hónap kegyelem járna a rádióadónak. Ha nincs, akkor nagy a baj. Akkor az a kérdés, hogy maradt-e használható vidéki frekvencia, amin a Klub Rádió átvészelheti a zavaros időket anélkül, hogy beszüntetné a műsorszórást. Hát igaz, kevés sajtótermék csípte a kormány tehetségtelen csapatának a szemét annyira, mint ők, vidéken szinte alig-alig foghatóak. Még átmehetnek a világhálóra, csak hát a hallgatóik nagy részét így is elveszítik. Igen sok baloldali-liberális gondolkodású ember nélkülözi a technikai érzéket és nem érti, mi is az internet – nem mondható, hogy koruknál fogva, hiszen ez ronda előítélet, a mai magyar felhasználók jelentős része ötven-hatvan feletti és tökéletesen boldogul a számítógéppel. Sokkal inkább vagyoni helyzetük a ludas ebben, hiszen még Budapest egyes kerületeiben sem válogathat az előfizető a szolgáltatók között – egy van, azt kapja, eszi, nem eszi, nincsen más. Márpedig a monopolhelyzetben lévő szolgáltató megkéri az árakat. Akkor még valamilyen használható gép is kéne, hangkártya, dobozok, szoftver, amit egy nyugdíjas nem könnyen szerez be. És mi van, ha egyáltalán nem lesz internetes Klub Rádió? Mi van, ha valóban sikerül eltörölni?

Olyan pedig nincs. Valami lesz. Valami mindenképpen és mindig lesz. Sajnos a legtárgyilagosabb hírműsorok elvesznek, a szerveződés, a véleménynyilvánítás tere szintén. De nem sikerül egy rúgással eltörni a magyar demokratikus ellenzék gerincét, annál az keményebb anyagból van. Csak ha a Klub Rádiót egy tollvonással sikerül elnémítani, az sem kétséges, mi lesz a Népszava és a Népszabadság sorsa. Méghozzá rövid időn belül. Történik pedig mindez a sajtótörvény látszólagos enyhítésének idején, amikor a kormány külföldi kölcsönök reményében a csillagot is leígéri az égről, ha emberi jogokról, szabadságról, sajtóról van szó. Hát, nem véletlen, hogy egyszer valaki azt mondta, ne a szavait, a tetteit figyeljék. Azok most ékesen beszélnek, helyette is. És ha nem lesz majd balliberális sajtó, ha majd mindenki szappanoperákon, valóságshow-kon és fanatikus jobboldali maszlagokon alszik el, akkor sem győznek. Akkor is mindenki tudni fogja, mennyit érnek és azt is mire képesek. Ha majd nem tízezrek, hanem százezrek tüntetnek az utcán, és mégsem ad róluk hírt senki, az nem jelenti majd, hogy nem volt tüntetés – csak annyit, hogy mély a kuss és nagy a félelem. Nem erősíti a kormányt az ilyesmi, ellenkezőleg, csak a dacot, a haragot, az elkeseredést növeli, és már nem csak pár ezer vagy tízezer emberben. Ha eléri őket a vég, azt csak maguknak köszönhetik. Magyarországból nem lesz Zaire, Észak-Korea vagy Ceausescu Romániája, világtól elzárt, messzi, barbár tartomány, ahol semmit sem szabad és mindent lehet.

A legjobb az lenne, ha mindenki megsüketülne és megvakulna, így biztos lenne a nép feltétlen lojalitása, bár a megélhetése semmiképpen sem. Tehát az a cél, hogy hülyüljünk el teljesen. És azt hiszik, ez elérhető némi nacionalista giccsel és bőven adagolt, rosszul szerkesztett, tehetségtelen hazugsággal.

Valaki itt alaposan alábecsül bennünket.

Meg a Klub Rádiót is.

Szele Tamás