Az okostelefonunkra telepített magnetU szoftverrel együtt szinkronizálja a Facebook adatainkat, amikkel a későbbiekben adatcserélni tud a jó – és  - már most megmondom – a rossz ügy érdekében is. Az eszköz felismeri a többi, szintén magnetU-val rendelkező társainkat. A leginkább az iPod nano-ra hajazó kütyük összeérintésével úgy cserélhetünk adatokat, hogy egy szót nem szólunk a másikhoz.

A kulcstartónyi méretű magnetU lényege, hogy azonos érdeklődési körbe tartozó emberekkel könnyedén cserélhessünk adatot (hirtelen egy marketinges konferencia jutott eszembe valamiért), tulajdonképpen egy digitális névjegykártya, csak annál sokkal több adatot képes eltárolni. (Most elképzeltem a az Amerikai pszicho legújabb – jövőbeni –  feldolgozását, ahogy Patrick Batemanről folyik a víz, mert a munkatársaknak menőbb magnetU-juk van, de ez legyen az én problémám…)

A dolog lényege, hogy letöltjük az appot (ami kompatibilis Androiddal, Samsunggal, Nokiával, HTC, Sony Ericsson-nal, Blackberryvel és egyéb GSM-készülékekkel is), feltelepítjük, onnantól kezdve pedig már csak várjuk az sms-t, ami akkor érkezik, ha van a közelünkben egy szintén magnetU használó egyén, akivel hasonló érdeklődési (és egyéb) köreink vannak.

A magnetU-t 2010 óta fejlesztik, élesben a jövő évben próbálják majd ki hat amerikai egyetemen, aztán minden bizonnyal kereskedelmi forgalomban is kapható lesz – ha életképesnek bizonyul.