„A tények és a képzelet annyira keverednek munkáimban, hogy rájuk visszatekintve, már magam sem tudom megkülönböztetni őket.” /W. Somerset Maugham/
Aztán ha mélyebben elmerülünk az univerzumban, fölfedi magát előttünk a textuálisan (is) terhelt dicki világ.
A nukleáris holokauszt utáni Amerikában vagyunk. Hogy ki miért és pontosan mivel bombázott végig kérdés marad, ám talán nincs is szükség válaszra. A hatalmon lévők önrendelkezésének kiszolgáltatott lakosságnak már se ereje, se kedve összeesküvés-elméleteket gyártani. A változás villámcsapásszerű – emberi állatok, ösztönlények válnak az egykoron szolid lakosokból.
Dick már évtizedekkel ezelőtt belegondolt abba, amibe ma is borzasztó: a harmadik világháború mint nukleáris háború elképzelhetetlen csapást mér majd a földre. Bár ő az emberiség teljes kiirtásával nem számolt (ennél súlyosabban alakítja története vezérfonalát), nekünk azonban ezt sem lenne szabad elfelednünk, főleg amikor az atomfegyverkezés újabb aktualitásairól informálódunk.
A világ átalakulása
Nem teljes megsemmisülésről van szó, hanem valamiről, ami még ennél is rosszabb. Testileg mutálódott állatok és mentálisan deformálódott emberek lepik el az addig (viszonylag) nyugodtnak ismert tereket és a köztük kialakuló hierarchia egy beteges társadalom lassú, de biztos megszilárdulását vetíti elő.
„A macskák, akárcsak a patkányok és a kutyák,veszélyesek lettek. Úgy öltek és ettek meg kisgyerekeket,ahogy nekik tetszett.” (…) „A háború évekkel vetett vissza engem is, mindenkit. Ott vagyok, ahol tíz éve, és ez nem elég nekem.”
Az állatvilág (jelentősen torzult) kategóriái és erőviszonyai az embereknél is megjelennek, farkastörvényekhez hasonló formát öltve. Egy apró kitétellel: Dicknél az kerül felülre, aki korlátozott. A végtaghiánnyal születő (fokoméliás) Hoppy így válik egyszeriben megvetett korcsból tudós ezermesterré, akitől ezután emberek tömegének élete függ. Pontosítok: a kommunikációhoz való képességet teremti meg a foka, ugyanis nagy mechanikai tudásával képes lesz arra, hogy kapcsolatot teremtsen a bombázás előtt nem sokkal a világűrbe lőtt Walt Dangerfielddel. Az űrutazót a katasztrófa túlélői meglehetősen nagy figyelemmel tüntetik ki, ő az, aki lemezlovasként ellátja őket régi slágerekkel, s ezzel a múlt egy olyan szegletét csempészi vissza a mindennapokba, amely örökre elveszett.
Dangerfield tehát nem csak fizikai értelemben került távol az emberiségtől (hisz a világűrben kering), hanem egymaga egy olyan entitást testesít meg, ami – mintegy utolsó mentsvárként – vigaszt nyújthat az elkeseredettek számára. Az űrutasból így lesz totális kívülálló, aki izoláltsága okán kapja már-már isteni szerepét.
Többször előkerül a könyvben Somerset Maugham Of Human Bondage című alkotása. (Ezt magyarul fordították Örök szolgaságnak, de Emberi kötelékeknek is – a regényben ez utóbbi szerepel. Már a cím kétfélesége is gyanús gondolatokat támaszthat – mennyire szabadon választott az a kapcsolat, amiben önkéntelenül az egyik fél alárendelt?) Egyrészről a szereplők közt is beszédtéma a közös olvasmány, másfelől Dangerfield is ebből olvas föl a műholdjában, hogy mintegy globális hatóerejű hangoskönyvként mindenkihez eljuttassa a Maugham-mű mondanivalóját.
Az emberi önrendelkezésről, szolgaságról és kegyetlenségről szóló 1915-ös önéletrajzi regény számos vonása föllelhető a Dick által ábrázolt miliőben. Főleg a Riasztás napja (R-nap) utáni események tükrében. Jó és rossz mosódik egybe, hatalomvágy és alávetettség cserél szerepet, s a játszma végtelennek látszik.
Isten/Sátán/Krisztus/Antikrisztus
A jó és rossz közti különbség tehát elmosódik, átalakul. A kezdetben kedves, jólelkű Hoppy az R-nap után hataloméhes géppé változik. Bár már a történet elején is találunk erre utaló előjeleket, a végső változás egy lassú folyamat eredménye.
Hoppy már a történet elején a „modern tudomány csodája”-ként kerül bemutatásra, lévén karok és lábak hiányában egész életét gépek fogságában kényszerül eltölteni. Ám ez nem tántorítja el attól, hogy véghez vigye műszerész ambícióit és egy újfajta kocsit építsen magának.
„Olvastam egy cikket az agyi kommunikáció gyorsabbá tételéről. (…) Közvetlen kapcsolat [kell] az agy motoros központjaival, így nincs holtidő, gyorsabb mozgást tesz lehetővé.”(…)„Előtte testileg voltam behuzalozva. Most az agyam. Azt is magam csináltam. Itt én vagyok az ezermester.”
„Az a kölyök csupa agy.Teste nincs, vagyis nemigen, de az agya piszok erős.”
Az események hatására gonosszá váló Hoppynak állandó képzete, hogy meg kell tisztítani a Földet a nem odavalóktól. Hihetetlen képességei révén nagy távolságból képes halálos erővel támadni ellenségeire. Ám ötletei egy idő után csapongóvá, követhetetlenné válnak. Meg akarja szabadítani az emberiséget egyetlen olyan kapcsolatuktól, aki a múltat és az egészséges világképet (és ezzel emberképet) jelenti számukra. Walt Dangerfieldre fáj a foga.
