MTI Fotó: Kovács Tamás

Szinte már nem múlik el nap, hogy ne érkezne erélyes figyelmeztetés egy külföldi potentáttól, hol az amerikai külügyminiszter figyelmezteti a sajátos törvénykezés lehetséges következményeire a Kedves Vezetőt, hol Barrosótól, az Európai Bizottság elnökétől érkezik újabb üzenet. A piaci elemzők és a vezető nyugati sajtóorgánumok, köztük a jobboldaliak is naponta már tucatjával siratják el a magyar demokráciát és a gazdaságot.

Mindez a legkevésbé sem hatja meg a Kedves Vezetőt, aki ismét arról értekezik, hogy senkinek sincs beleszólása abba, milyen törvényeket ver át a parlamenten, és valóban, ki is adta az ukázt, a gombnyomogató Fidesz-nyáj (copyright: The Economist) pedig mindent megszavazott.

Egyebek között dafke elfogadták a jegybankról szóló új törvényt is, amely pedig az egyik oka volt annak, hogy az EU és az IMF küldöttsége hazautazott Jézuskát várni. A Valutaalap magyarországi delegációvezetője később azt is világossá tette: amíg Budapest nem teljesíti az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap feltételeit, nincs tárgyalás és egyéként is csak a gazdaságpolitika szigorú felügyeletével járó hitelkonstrukciót kaphatjuk meg. A parlament már korábban elfogadta a számos vitatott intézkedést kétharmados többséggel bebetonozó stabilitási törvényt, most meg a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét kezdték ki, miután a Kedves Vezető szemet vetett a valutatartalékára.

Erre mondta ma a Nomura bank elemzője, hogy a kocka el van vetve, a magyar kormány ne is számítson arra, hogy megkapja a hitelt a törvények visszavonása nélkül, hitel nélkül pedig akár a csőd is jöhet. A törvény elfogadásának hírére azonnal zuhant a forint árfolyama.

A Centrális erőtér azonban teljesen megmakacsolta magát. Gulyás Gergely, a Fidesz jogi szakpolitikusa például éppen most nyilatkozta azt a Népszabadságnak (nyilván vezéri felhatalmazással), hogy “jogilag nem tilos, hogy a kormány hozzáférjen a jegybanki devizatartalékhoz, és a 35 milliárd euró egy részét gazdaságélénkítésre fordítsa”. Úgy véli, az Európai Bizottságnak, illetve Barroso elnöknek nincs módja, hogy meghatározza, mikor fogad el egy törvényt a magyar Országgyűlés. Az Egyesült Államoknak is érdemes megfontolnia, valóban megfelel-e a politikai céljainak, ha magyar belpolitikai vitákban akar döntőbíró lenni.

Mit mondjunk erre? Ezek megbolondultak, hogy állandóan belekötnek az erősebbe, meg abba a kézbe harapnak, amelytől a segélyt, az életmentő hitelt várjuk? Az lenne a szuverenitás védelme, hogy lehetetlen helyzetbe sodorják az országot? Hogy összerúgják a port a szövetségeseinkkel, aztán jól egyedül maradunk a slamasztikában? Nekünk nem kell betartanunk az általunk aláírt nemzetközi szerződéseket?

Ezzel még nincs vége a hajmeresztő törvényeknek. Az új alaptörvény még életbe sem lépett, máris kiegészítették. A Centrális erőtér a tőle megszokott sunyi megoldással alkotmányba emelte a legfőbb ügyész bíróságválasztási jogát – amit az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített, ám ezután már nem tud mit tenni ellene. Nyilván fontos, hogy a politika a pártkatona legfőbb ügyészen keresztül a bíróság ítéletét is befolyásolhassa.

Az alaptörvénybe, pontosabban a részét képező átmeneti rendelkezésekbe foglalták az MSZP bűnösségét is. Az is abszurd, hogy a mai szocdem jellegű MSZP mint szervezet, tagjai pedig kollektívan felelősek lennének a jogelődöknek az 50-es években elkövetett bűneikért. Akit ugye a törvény bűnösnek nyilvánít, azt a megfelelő időben persze majd büntetni is lehet, jól jöhet ez még a Fidesznek a jelenleg legnagyobb ellenzéki párttal szemben. A jobbikos Gaudi-Nagy máris kezdeményezte az MSZP feloszlatását, de ezt a kormánytöbbség végül elutasította. Egyelőre?

Módosították a házszabályt is, a Centrális erőtér ettől kezdve egymaga is dönthet a házszabálytól való eltérésről, nincs szüksége az ellenzék beleegyezésére. Azaz a törvények akár úgy mehetnek át az egyre kevésbé tisztelt Házon, hogy nincs vita, az ellenzéknek nincs lehetősége nézete kifejtésére. A többség gombnyomogatása csak díszlet lesz, ami kissé eltakarja a gyakorlatilag rendeleti útón, vezéri ukázokra történő kormányzást.

Újra elfogadták az egyházügyi törvényt is, amelyet jogtechnikai okokból korábban megsemmisített az Alkotmánybíróság. Lényegében változatlan tartalommal, csak annyit enyhítettek rajta, hogy az állam nem veszi el a hivatalosan el nem ismert egyházak földtulajdonát. Pontosan ugyanazt a 14 egyházat ismerték el az eddigi több mint háromszázból, mint a törvény első változatában. A többi egyház elveszti jogállását és a parlamentnél kérheti elismerését. Vagyis a politikai többség dönt lelkiismereti kérdésekben, a kétharmad szavaz arról, hogy egy hit elfogadható-e. Nem véletlen, hogy ez a törvény is kiverte a biztosítékot Brüsszelben és Washingtonban.

A fentieken kívül is elfogadtak még egy pár törvényt, a Centrális erőtér nyilván élvezte, hiszen a demokratikus ellenzék kivonult, vita nem volt, csak egyszer akadt el a gépezet, amikor kivételesen a Jobbik próbálta meg húzni az időt és népszavazás kezdeményezésével késleltetni az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek elfogadását. Végül az ő kezdeményezésüket is lesöpörték az asztalról.