Édes szentem mondjuk sejthette volna, hogy gáz lesz, ha kicsit is hajlandó lett volna gondolkodni is, vagy legalább beszélne egyáltalán bárki gondolkozásra is hajlamos sameszával is néha, és nem csak a felettébb masszív, ám annál unortodoxabb jobbkezével próbálna intézni mindent. És nekem aztán tényleg van némi tapasztalatom erről még gyötrelmes kamaszkori éveimből, úgyhogy tudom: a jobb kezed se megoldás mindig. Igenis néha oda kell menni a csajokhoz, beszélgetni velük kicsikét, meg kell próbálni kedvesnek, aranyosnak is lenni, meghallgatni őket, mert arra buknak, nem a sallerekre meg a kokikra. Illetve azokra is, bizonyos intelligenciaszint alatt főképpen, de legyen már az embernek tartása.

Az persze látszik, hogy ennek nincs. Ez ugyanis nem megoldást keres, ez nem meggyőzni, tárgyalni, megegyezni akar, hanem ez inkább odabasz valamelyik kezével, mégpedig azzal, amelyikben éppen nincs stamperli. És ezzel a maga részéről elintézettnek is érzi a dolgokat. Így van ez mindennel: ha például az alkotmány szerint nem lehet magánjogi szerződéseket semmissé tenni, akkor új alkotmánybíróság, új alkotmány, új jézusmáriaszentjózsef kell.  Ezt nem érdekli, hogy milyen finom, illékony egyensúly van ebben a világban, mert ez odaküldi valamelyik orkját, aki belefingik a töltöttkáposztába, majd közli róla, hogy büdös, kicsivel később pedig megeszi. Így, ebben a sorrendben. Az ízek harmóniája meg elmehet a picsába, a lényeg úgyis az akolmeleg fingszaga.

Mert ennek akol kell, istálló, ennek nem kell még a társadalom se. A társadalom csak a bajnak van: abban mindenféle hajléktalanok, cigányok, egyéb koszos kommunista liberálisok is vannak például, akik az Istennek se hajlandóak beleférni a szarosbödönbe, amit a seggük alá tolt, hogy abba potyogjanak bele. Tudniillik hogy ne legyenek szem előtt, mert zavarják pünkösdkor a körmenetet. Mert azt ő nem tudja, hogy a kerti budi szarosbödönét is takarítja valaki időnként, különben meglepné a döglégy a verandán a hurkátkóbászt, meg kamrában a sonkát, és felettébb indolens dolog nyüveket kipiszkálni a füled mögül. (Akit érdekel, milyen az, itt megtekintheti. De nem ajánlom.)

De volna itt még egy tágas nagyvilág is, kopog az is befele, érdeklődik a hogylétünkről, hogy aggódik a rohadt Nobel-díjasa is. De ennek még ez a nyamvadt Európa se kell. Mondjuk ez a nyamvadt Európa tényleg szedhetné összébb magát, és pofán is vághatná akár néha az ilyen, magukat diktátornak képzelő zsebcirkálókat, de nem teszi, így a mi kis tündibündink bátran kinevezhetné akár az asszonypajtás pincsijét is főbírónak. És hogy helyette inkább olyat nevezett ki, aki még a focihoz is ért, páratlan ítélőképességéről ugyan nem, ellenben sajátos értékítéletéről mindenképpen tanúskodik. Mindez azonban lehet, hogy vérlázító, ámde továbbra sem baj: az Európa momentán nem ér rá, az alkotmánybíróság (gittegylet, kisbetű) meg lényeges dolgokról nem akar dönteni. Biztos beszorult a pokolbéla kurva nagy, okos feje a lichthófba, és azt piszkálják kifele nagy erőkkel. Nem kellett volna kinevezni mondjuk, mert félő, hogy meglehetősen lerontja az átlagos intelligenciaszintet a testületben. De én nem értek a lobotómiához.

Nézem tehát ezt az embert, ezt a megroggyant, megrokkant entellektüelt, ezt a valaha szebb napokat látott,  páratlan debattert, és látom, amint remegő hangon kikéri magának a hátbatámadást. Mint aki óvatlanul lehajolt a szappanért Tökölön, és hirtelen belehasított a felismerés: ezek átverték, becsapták, nincs is Mikulás. Nem csoda, hogy össze van törve teljesen. A Mikulás, gondolom, az azért fájhatott neki. A többire, felteszem, szarik: őt az nem érdekli, legfeljebb majd kiveri a jobbkezével a balhét megint. És addig is megy, megy befele a dzsindzsásba: tökig süppedt már a fostos, iszapos lébe, mardossák a heréit a piócák. Fene tudja, lehet, még élvezi is.

De teljes tisztelettel, miniszterelnök bácsi: aki nem hülye, annak ugye nem muszáj menni.