Így indultunk iskolába
Másfél évvel ezelőtt a Fidesz nagyon helyesen megpróbált egy új irányt, unortodox módszerekkel (bár katolikusként nem igazán értem, hogy ez mit takar), hiszen ami az elmúlt nyolc évben itthon, vagy akár egy berögzült rend alapján a világban történt, az láthatóan tévutakon bolyongott, és mély válságot idézett elő, az meg nem követendő út. Meg kellett próbálni, de nem jött össze.
A „szabadságharcot” nem tolerálta a nemzetközi pénztőke, a következetlen és esetleges intézkedések pedig hiteltelenné és kiszámíthatatlanná tették a gazdaságunkat, ez pedig öngerjesztő folyamatként egyre rosszabb helyzetbe tolt minket, akár hiteltárgyalásokról, akár árfolyamokról, akár adósságról van szó. A miniszterelnöknek le kellene vonnia a konzekvenciákat, és lecserélnie Matolcsy Györgyöt, tárgyalnia az IMF-fel, új és alkalmazkodóbb politikát bevezetve, az eddigi kudarcát beismerve, de ez nem történt meg. Hiába nemes cél a teljes nemzeti-gazdasági függetlenség, és igaz, hogy Brüsszel nem Moszkva, de ez rövidtávon nem járható út.
Ha gonosz akarnék lenni, mondhatnám, hogy Matolcsy egyik szeme a hazai, míg a másik a világgazdaság történéseit figyelte, csak éppen minden ember látásában van egy vakfolt, és éppen ott volt a gazdasági növekedés. Hallottam én olyat is, hogy azért verik még mindig a Matolcsy farkát, mert még nem ment el. Kemény mondat, nem én mondtam. Matolcsy jó gazdasági szakember, ez a minimum egy minisztertől. Azonban azt neki is be kellene látnia, hogy jelenleg az ő személye nem csekély tüske a piacok szemében, és csak félreállításával van értelme tárgyalni bármiről is. Ezt Orbán is belátta, Fellegit tette meg vezetőnek az IMF-tárgyalásokra, így viszont még furcsább, hogy miért ragaszkodik hozzá miniszterként. A szabadságharc bedőlésénél nagyobb hitelvesztést jelent minden egyes kormányban töltött napja.
A kormány mindezek ellenére nem bukott meg. Nem bukott meg parlamentáris értelemben, hiszen a többsége megvan, kormányoz, elfogadták a költségvetést, satöbbi-satöbbi, de nem bukott meg társadalmi értelemben sem, hiszen a biztos pártválasztók többsége most is a Fideszre szavazna. Hogy abszolút vagy relatív többsége, az kutatóintézettől függ.
Naiv vagyok, és azt szeretném, ha a kormány észhez térne. Ez a kormány, mert a Fidesz a süllyedő rendszerváltás szarból kinéző utolsó bástyája. Bukásról még nincs szó, ezért most kellene önkritikát gyakorolni, felsorolni a bűnöket, levetkőzni az arroganciát, a cinikus modort, házon belül is elszámoltatni és újrakezdeni, nem pedig magunkat ünnepelni az Operában, mert az elégedetlenség nő. A közvélemény-kutatások nem csak a Fidesz vezetését mutatják, hanem azt is, hogy az emberek durván fele egyik párttal sem tud azonosulni. Ha nem lesz jelentős változás (és a civilekre is rátelepszik a többi párt, amire sajnos jó esély van), akkor ők el sem mennek szavazni, és minden marad a régiben. Itt az utolsó, a végső töréspont, és a rendszerváltás végleg megbukik. Ami meg előtte volt, az végképp nem a dicső múlt.
