Mi lehet az, amit még nem írtak le Lionel Messiről? Talán csak azt, hogy nem ő a legjobb futballista a világon. Bár dehogynem, Real Madrid fanatikusok milliói tehetik ezt nap, mint nap. Talán azt, hogy olyan jó, mint Maradona. Bár dehogynem, maga az Isteni nevezte őt az utódjának. Azt talán mégsem, hogy nem argentin. Bár dehogynem, mert félig meg spanyol is.

Lionel Andrés Messi Rosario városban született, Argentínában, 1987. június 24-én. Érdekesség, hogy ő is beletartozik az olasz-argentin kivándorlás-bevándorlás vonulatába (mint mondjuk Camoranesi, Batistuta, Juan Manuel Fangio, vagy az 1934-es olasz futballvilágbajnok Raimundo Orsi), ősei 1883-ban hagyták el Anconát Dél-Amerika kedvéért. Leo a Newell’s Old Boys-ban kezdte pályafutását, ám 11 éves korában növekedési-hormon hiányt diagnosztizáltak nála, és hiába érdeklődtek érte többen is az argentin nagycsapatok közül, senkinek nem futotta a gyógykezelésre. Alighanem aranyba foglalják még egyszer Carlos Rexach kezét azért, mert 2000 nyarán felajánlotta: aláírja azokat a gyógyszerszámlákat, ha a fiú Katalóniába költözik. Jött is, családostul, és azóta a Barcelona alkalmazásában áll, ahol is 2004-ben mutatkozott be a felnőttek között, Frank Rijkaard edzősége alatt. A közönség rögtön megszerette, az akkor még nagyobb sztár (és akkor még nagyobb formában is lévő) Ronaldinhoval jól megértették egymást, és bár voltak kisebb sérülései, karrierje tulajdonképpen azóta ível felfelé és felfelé, és a csillagos ég sem határ, Guardiola vezetése alatt Messi már régen túl van a Tejútrendszeren is. Bajnok volt 2005-ben, 2006-ban, illetve 2009 és 2011 között zsinórban háromszor, BL-t nyert 06-ban, 09-ben, és 11-ben, emellett nyert egy sor Király Kupát, Szuperkupát, Európai Szuperkupát, és egy ízben még Klubvilágbajnokságot is. 2009-ben példának okáért mind a hat trófeát egyszerre, plusz az Aranylabdát, akkor első ízben, vita nélkül. Tavaly is megkapta, de azt már vitatottabb körülmények között. 2010 mégiscsak egy világbajnokság éve volt, és Lionel nem tett ki különösebben magáért a seregszemlén. Többen úgy gondolták, hogy Xavi, vagy Iniesta, Barcelonás – világbajnok – csapattársai érdemelték volna a címet, ráadásul ha nem változtatják meg a szavazás módját, akkor Sneijder került volna ki győztesen.

Két dologra érdemes még kitérnünk vele kapcsolatban. Az egyik nem más, mint Cristiano Ronaldo. Kettejük versengése az elmúlt években már nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati is, hiszen Messi a Barca, míg CR7 a Real futballistája. Divatos mostanában e két csapatnak szurkolni, és ez nem véletlen, Spanyolország mostani általános felemelkedése mellett az ő személyük is igen vonzó tényező. Párharcuk pedig racionálisan szinte eldönthetetlen. Egy szempontból Messi címektől függetlenül is halovány előnyben van: két évvel még az egyébként nem öreg Cristianonál is fiatalabb. Emberek! Messi még csak 24 éves. (Németh Krisztián meg 22.)

A másik elkerülhetetlen, és emellett kellemetlen téma a válogatott, aminek első számú vezéreként Messi konkrétan semmit sem ért még el az égegyadta világon. Pedig volt már két VB-je (Maradona a másodikat már behúzta Argentínának – mondjuk a negyediken meg kokainozott), pár Copán is ott volt, az idein is, és mégsem. És nem is feltétlenül a címek elmaradásával van a probléma, hanem a mutatott játékkal: Messi címeres mezben meg sem tudja közelíteni klubbéli formáját. Lehet ennek oka a megfelelő társak hiánya, vagy a nagy nyomás, teljesen mindegy. Ha úgy nézzük, akár még három VB-je is lehet bizonyítani, nem csak silány mása a nagy Diegónak.

Idén pedig igen meglepő lenne, ha mást díjaznának. Egyrészt még tavaly is megkapta, másrészt pedig nem volt olyan igazán kiemelkedő teljesítmény, amivel mindenképpen le kellene taszítani őt a trónról. Így alighanem Xavi és Cristiano Ronaldo majd tapsolhatnak, amikor harmadszor egymás után átveszi Messi az Aranylabdát, és ezzel megismétli Michel Platini teljesítményét. Csak nehogy az UEFA elnöke legyen belőle.