Elég csak felidézni a Másnaposok két részének világsikerét, emellé a családi témában már megmártózó Elhajlási engedélyt. Mindkét/három alkotás esetében a komikus vonalat a kendőzetlen szöveggel és látvánnyal erősítik, ezzel is a realizmus talajára erőltetve mondanivalójukat, valamint a disznó viccekre inkább vevő férfi közönség hatékony becsatornázására sem egy elvetélt kísérlet ez.
A történetet kár is felvázolni, nem érdektelensége, hanem eredetiségének hiánya okán. Aki látta Tom Hanks főszereplésével a Segítség, felnőttem című alkotást, netán újabbak közül a Jennifer Garnerrel készült Hirtelen 30 című filmet, azoknak semmi újat nem tud mutatni a sztori. Legjobban ugyan a 2003-as Nem férek a bőrödbe, illetve az 1972-es Bolondos Péntek című filmekkel állítható párhuzamba filmünk története, de jellemfejlődési skáláját nézve inkább az előző kettőhöz idomul. Ebből a szempontból is öszvérrel van dolgunk, nem csak a megvalósítás terén. Amíg a klasszikus testet cserélő lelkek fejlődését láthatjuk, kapunk egy jó adag korhatáros poénkodást, olykor (szigorúan női) meztelenkedést, az örök kamasz lelkületű férfi felelősség-vállalásának tanmeséje pedig remek, ámde sokszor kiszámítható viccek forrása.
Ami igazából élvezhető a filmben (a sztori lerágott csontján túltéve magunkat) a két férfi főszereplő remek alakításainak köszönhető. Míg Ryan Reynolds (Buliszervíz, Zöld Lámpás) mindig is a könnyedebb műfajokban mozgott otthonosabban, addig Jason Bateman (Förtelmes főnökök, Paul) egyenesen az egyik legjobb mai komikus színész hollywoodi kínálatban. Elég csak rájuk nézni! Bateman a család anyagi és erkölcsi biztonságának letéteménye – legalábbis ezt sugallja puszta megjelenése is. Reynolds más csak a sixpack (hasizom) miatt is az örök nőcsábász karaktert játssza, a nők szerinti kisfiús bája pedig csak ráerősít szerepválasztásainak helyességére. Ebből fakadóan érthető, hogy az általuk játszott férfiak miért érzik azt, hogy sokkal inkább vágynának a másik életére, semmint maradni a sajátjukban – mindehhez azért még nekik is kellett egy kiadós átmulatott éjszaka (meg egy szökőkútba vizelés).
Jelen alkotás megkülönböztetése sem nehéz a korábbiaktól, köszönhető a felnőtteket célzó poénoknak. Ahogy Jason Bateman karaktere megjelenik a filmben:, milyen tortúra éjjel egy ikerpárt bepelenkázni és megetetni, az bőségesen szolgál elrettentő példával az apajelölteknek is. Ezzel szemben ott van az ő évtizedes cimborája (Reynolds), aki színésznek áll, füvezik egész nap, folyton újabb nőket visz ágyba, igaz, sajátságos elképzeléseivel a film során mind szembesülhetünk, igaz, már jó barátjának szellemiségén keresztül. A humorról egy kis behatárolás: a Másnaposok forgatókönyv-írói rakták össze a szkriptet, míg a rendező David Dobkin korábban a szintúgy hasonló műfajú Ünneprontók ünnepét dirigálta hasonló székből, mint a mostanit. Igaz ugyan, hogy a testnedveknek akár önálló sort lehetne adni a stáblistán, de ismerjük el, tömegcikkes fogyasztás esetén így szólítható meg a legtöbb ember. Amíg pedig sikerre lehet vinni így egy alkotást, addig a gyártási metódus sem fog változni, mert mindig a pénz beszél!
Hogy szót ejtsünk a hölgykoszorúról is, most már negyedévente szokásosan felbukkanó Olivia Wilde (Lopott idő, Cowboyok és űrlények) játssza az ügyvédnőt, ki házas emberünk szexuális vágyát személyesíti meg, míg a feleséget Leslie Mann (I Love You Phillip Morris, Felkoppintva) alakítja. Mindkettejüktől kapunk mell(bimbó)villantást – csak hogy még több férfi érdeklődését felkeltsem -, azt azonban tisztázzuk, hogy ezek digitális testrészek, elvégre eljutottunk oda, hogy magára valamit is adó színésznő hajlandó vetkőzni, de csak utólag retusált módon… Most egy kicsit ne áldja Isten Amerikát a filmes prűdség okán. Főleg úgy, hogy a 12 évvel idősebb Mann kisasszonynak sincs semmi oka a szégyenkezésre, nemhogy 27 éves kolléganőjének…
Férfiak figyelmébe ajánlom, mennyire vigyáznunk kell a részegen tett fogadalmakkal és ígéretekkel, nehogy egy cimboránk bőrében keljünk reggel – na nem szó szerint, mert az egy másik filmes műfaj lenne!
