Történt először is, hogy egy nagyferó jellegű mentorgyerek (komolyan, szerintem tényleg elhiszi, hogy amit csinál, az most szakmája csúcsa!) kiborította a bilit az ábécé valamelyik betűjének marha fontos faktoráról elnevezett műsorban. (Tudom, persze, hogy az X az a betű – ellenben eléggé leszarom, tőlem aztán lehet a Zé is.) Eddig rendben, nyilvánvalóan létezik az a pénz, amiért én se értek a szőlőmetszéshez, valamint akármi máshoz meg igen – ugyanakkor azt felháborítónak tartom, hogy nekem rajtaütésszerűen eszembe jutott erről egy bizonyos lázár, aki, ugye, szintén nem ért semmihez, ellenben lázad. Ő mondjuk az EVA miatt teszi.

Haladéktalanul kérem tehát a másik fideszes zsenit, a bizonyos poltpétert (előtte egyébként főügyésznek hívták ezt az embert), hogy lehetőleg gyorsan, talpig bilincsben mondja meg nekem valaki (mármint én leszek a bilincsben, félreértés ne essék), hogy akkor most ez a nagyferó-jellegű médiageci vajon mennyit kapott azért, hogy felháborodjon. (Mármint a nagyferó, hogy ő mennyit kapott. A lázárról ugyanis tudom: benne van a vagyonbevallásában.)

Tudniillik arról van itten szó, hogy alaposan meg voltak versenyeztetve bizonyos leendő médiagecik (ismét csak elnézést a kurva tarantínó miatt!) a tekintetben, hogy a félmagyarország szeme láttára ki képes előadni egy teljes egészében nagyon szart annak ellenére, hogy agyon van sminkelve a feje neki, valamint látta még a sztájliszt is – még hozzá egészen, egészen közelről. (Ami azért, lássuk be, nehezítő tényező.) A versenyeztetés lényegi eleme egyébként az volt, hogy bizonyos, a többiekhez képest már nem annyira feltűnően tehetségtelen senkik sok-sok szavazatot zsebeljenek be, ezáltal legyőzve azokat, akik még náluk is tehetségtelenebbek.

Eddig ismerős, ezt csináljuk négyévente: kiválasztjuk a fos közül a szart. Ami a különbség, azon túl, hogy az ingyen van, hogy ezek a tehetségtelen senkik legalább énekelni és táncolni tudnak hellyel-közzel – ami, lássuk be, egy átlagos területi listavezető urambátyámhoz képest feltűnően kimagasló teljesítmény. Vonatkozó, súlyos közügyekben elhájasodott bunkó ugyanis még normálisan telefonálni sem tud, nemhogy énekelni! De még ez a jobb: mert tudniillik mi van, ha megpróbálja, hogy tud-e vajon énekelni. Simán képes, és elhiszi, hogy igen, az is megy neki. Még a végén sarkalatos törvénybe is foglaltatja a tehetségét. Isten irgalmazzon akkor.

Illető kiérdemesült rokkénekes egyébként valaha tényleg tudott énekelni, így hevülete mindaddig nem zavar, amíg nem felém irányul – ez esetben ugyanis kénytelen volnék alaposan pofán vágni, ami egyébként nem szokásom. Utoljára ugyanis éppen egy Beatrice-koncerten verekedtem, akkor is csak egy barátomat védtem. Érdekes mellékkörülmény, hogy életemben először akkor igazoltattak – mondjuk a verekedés előtt órákkal, és minden ok nélkül. De hát így ment ez akkoriban: mégsem rohantunk vérző orral a kerényihez, hogy festetné már meg a jelenetet potom húszmisiért. Diktatúra volt, hozzátartozott a szabályokhoz ez is. Na már most: ebben a diktatúrában ez a mentorceleb még egy rendes, lázadó rokkergyerek volt, és nem sokszázmilliós tévéműsorok szünetében szaladgált kifele a folyosóra picsogni, hogy bántják neki a zalekszáját. De eddig rendben is van: ő ezért pénzt kap, ezért (is) változtattunk rendszert. Valamikori rokkergyerek tehát kiborulásért extragázsit kap, ami így tisztességes, hisz extraszolgáltatásokat is nyújtott: erősen kopó emlékeim szerint a lányok is elkérték a kékangyalban a pluszokért felárat.

Már most még csak nem is az itten a kérdés, hogy a lázárféléknél mennyi lehet az emeltdíj, mármint hogy ők mennyiért játsszák el, hogy érdekli őket az EVA. Hogy megvédik, kiborulásilag, vezérrel szembeszállásilag, nehogy megszűnjön szegény. Megvan az ára, gondolom. És meg is éri, hisz tényleg van még olyan barom ebben az országban, aki elhiszi, hogy nem akartak adót emelni, csak ez volt a kompromisszum. Sőt, az EVA 5-10%-os emelése fontos eleme az egyszeri, nagyarányú adócsökkentéssel kombinált nem megszorításnak. Hiszen megígérték: nem az emberekkel fizettetik meg. Hanem a nyulakkal, gondolom. Az a rohadt rágcsáló, hogy fordulna fel.

A lényeg az, hogy az a valamikori rokkénekessel szemben ez a lázárjani a fentiek kivételével nem csinált büdös életében még semmit se. Pedig mindketten a sóbizniszben dolgoznak. Mégis, mekkora különbség.